Jump to content
Accessible version main page
Iparművészeti Múzeum Talking map

„Szűz a Jellel”

Ez az egészen kicsiny orosz ikon (ltsz. 69.930.1; 13,5 x 10,5 cm) az Iparművészeti Múzeum bizánci gyűjteményének különösen szép darabja. A hagyományos krétaalapozással előkészített fatáblára aranyozott háttérrel, aprólékosan, a részletek iránti különös fogékonysággal, temperával festették meg. Finoman kidolgozott ezüstborítója (oklád) is van, amely Szűz Máriának és Jézusnak csupán az arcát és a kezét, a többi szentet azonban teljes egészében láttatni engedi. Az ezüstborító visszahajtott oldallapjára ütött mester-, ill. hitelesítő jegyben olvasható évszám (1797) és a festmény rokokó részletei alapján, amelyek leginkább a keretdíszen és a virágokon érvényesülnek, a 18. századra datálhatjuk. Az ikon típusa azonban sokkal ősibb.

A központi mezőben a kitárt karokkal, félalakban, keble előtt a gyermek Jézussal ábrázolt Szűz Mária imádkozik (orans). Ennek a részletnek az ősképe a konstantinápolyi Blakherné császári palota kápolnájának, amelyben Mária ruhaereklyéjét őrizték, 6. századi főikonja lehetett (görög neve: blakherniotissza). Platyterának is nevezik, amely egy liturgikus idézetből rövidült: „méhed az egeknél terjedelmesebb”, mivel Mária a hatalmas Istent fogadta be a Fiú személyében. A szláv hagyományban a „znamenije”, a „jel” elnevezés terjedt el, amely Izajás próféta jövendölését idézi: „Ezért az Úr maga ad majd nektek jelet. Íme a szűz fogan, és fiút szül, s nevét Emmanuelnek fogja hívni.” (Iz 7,14) Ezt a verset már Máté evangélista Jézus születésére vonatkoztatta (vö. Mt 1,22–23). Isten megtestesülésének titkára utal az ikon többi részlete: fölül az Atya és a Szentlélek, akinek akaratából, illetve akinek közreműködésével ez a misztérium végbement. Az aprólékosan megfestett virágok között feltűnő ószövetségi alakok kezében tartott írástekercseken olvasható idézetek ugyanerre utalnak. Felülről lefelé, balról jobbra haladva: Dávid és Salamon, Mózes és Dániel, Izajás és Jeremiás, valamint Gedeon, Habakuk és Illés próféták láthatók.

Az itt bemutatott ikont orosz földön a „kurszkaja-korennaja”, vagyis kurszki és „fa gyökeréről származó” jelzővel szokták illetni. Ugyanis a középkorban, Kurszk városa mellett egy vadász talált rá egy fa gyökérzetében arra az ikonra, amely alapján ez is készült. A megtalálás helyén fából kápolna épült, amelyben az ikont tisztelték. Később átkerült Kurszkba, másolatát a 17. századtól Moszkvában is tisztelték, az orosz hadseregben különösen nagy kultusz övezte. A bolsevik forradalom után, 1920-ban külföldre menekítették, 1944-ig Jugoszláviában őrizték, majd több nyugat-európai várost érintve New Yorkban nyert állandó elhelyezést. Ikonográfiája egyértelműen a megtestesülés, vagyis a karácsony titkát járja körül. Különlegessége, hogy Krisztus keze le van takarva. Az ortodox hagyományban a karácsonyt negyven napos böjt előzi meg, amelynek utolsó két vasárnapján az ősatyákra, majd az ószövetségi szent atyákra emlékeznek. Ők egyrészt Jézus test szerinti ősei, másrészt a Messiás eljövetelére váró igazak, akik közül a legkiemelkedőbbek ezen az ikonon is láthatók.

Szerző: Terdik Szilveszter főmuzeológus, Ötvösgyűjtemény Főosztály

Ikon – Krisztus családfája
Oroszország, 18. század
Leltári szám: 69.930.1
Iparművészeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény


Title of page when printing:
http://www.imm.hu/en/programs/view/569,Advent+harmadik+vas%C3%A1rnapj%C3%A1ra?type=archive