Jump to content
Accessible version main page
Iparművészeti Múzeum Talking map

„Íme, bölcsek jöttek keletről…”
 

A karácsonyi események egyik utolsó epizódja a három napkeleti bölcs érkezése és hódolata a Betlehemben született Messiás gyermek előtt. Míg a keleti ikonográfiában a Máté evangéliumában olvasható részlet (Mt 2,1–12) a pásztorok imádásával együtt (Lk 2,8–20) a karácsonyi ikonok szerves részévé vált, addig a nyugati hagyományban már az ókeresztény művészet korai időszakában (3. század), önálló jelenetté formálódott. Ennek oka, hogy nyugaton ezt az evangéliumi szakaszt január 6-án, Epifánia–Úrjelenés napján olvassák, így az esemény emléke könnyen önállósulhatott liturgikus szempontból is, míg keleten ez a nap Krisztus keresztelkedésének ünnepévé vált. Az esemény üdvtörténeti üzenete ez: a Messiás születése már nem csupán a választott népnek, hanem a pogány nemzeteknek (képviselőik a bölcsek) is szóló örömhír.

Az itt bemutatott zománcképen (ltsz. 10234) az ikonográfiai jobb oldalon (azaz szemből nézve a bal oldalon) Szűz Mária ül bíbor színű tunikában és kék köntösben, fedetlen fővel, hosszú szőke haja vállára omlik, ölében meztelen gyermekét tartja, aki két kézzel nyúl az előtte térdelő bölcs ajándéka felé. A háttérben József imádkozva szemléli az eseményeket, mellette áll a másik két bölcs, akik társukhoz hasonlóan előkelően öltözöttek, fejükön koronával, kezükben erszényekkel, amelyek az evangéliumban említett ajándékokra (arany, tömjén, mirha) utalnak. Az ábrázolás túl stilizált ahhoz, hogy megállapíthassuk, pontosan melyikük mit is hozott. A bölcsek különböző életkorára szakálluk hossza, illetve hiánya utal. A háttérben álló építmény a születés helyszínét, az istállót idézi. Noha Lukács evangéliuma csak a „jászolban” fekvő kisdedet említi (Lk 2, 12: 17), míg keleten – feltehetően a történeti valósághoz hűen – egy barlangként, addig nyugaton a középkortól kezdve rendszerint romos, gerendavázas épületként jelenítik meg az istállót.

A zománctábla eredetileg kisebb volt. Egyszerű íves keretéhez a 19. században illesztették a gazdagon díszített, épületelemekből kombinált, az eredeti tárgy anyagával egyező, aranyozott réz baldachint, illetve egy foglalatba helyezett hegyikristállyal díszített talpat, ami házioltárszerűvé tette. A tárgy eredeti funkciójára a hátlap fogantyúja utal: ún. pax, vagyis csóktábla volt. A 13. századtól kezdve a római rítusú szentmisében az áldozást megelőző békecsók során a hívek már nem egymást, hanem ilyen kis táblákat vagy kereszteket illettek csókkal a kiengesztelődés jeleként.

Ezt a csóktáblát 1917-ben magyar műpártolók közösen vásárolták meg az Iparművészeti Múzeum számára Berlinben, Richard von Kaufmann gyűjteményének árverésén. A művet akkor Otto von Falke, a berlini Iparművészeti Múzeum igazgatója Nardon Pénicaud (1470–1542) limoges-i mester műhelyéhez kapcsolta, attribúcióját a későbbi kutatás is megerősítette. Keletkezését a 16. század elejére tették. Ez a mű a román kortól európai ismertségű limoges-i zománcművészetnek a későreneszánsz és a manierizmus idején kibontakozó újabb virágkorát megelőző, még gótikus stílusú darabja.

Szerző: Terdik Szilveszter főmuzeológus, Ötvösgyűjtemény Főosztály

Csóktábla a Háromkirályok imádása jelenet ábrázolásával
Limoges (feltehetően), 16. század eleje
Leltári szám: 10234
Iparművészeti Múzeum, Ötvösgyűjtemény


Title of page when printing:
http://www.imm.hu/en/programs/view/570,Advent+negyedik+vas%C3%A1rnapj%C3%A1ra?type=archive