Jump to content
Accessible version main page
Iparművészeti Múzeum Talking map

A múzeumi dolgozók, művészettörténészek és restaurátorok számára a műtárgyak külföldi kiállításra kísérése, az ún. kurírutak mindig nagy és különleges élményt jelentenek – tapasztalatszerzés, kapcsolatépítés és maga az út szempontjából is. A kurírok betekintést nyerhetnek egy másik múzeum munkájába, megismerhetik és akár meg is vásárolhatják a kutatási témájukra vonatkozó legújabb szakirodalmat. Természetesen adódhatnak izgalmak és problémák is, amelyeket ott gyorsan orvosolni kell (ilyenek ugyan ritkábban történnek), végül a pozitívumok maradnak meg az emlékezetben.

Az élménybeszámolóm az Iparművészeti Múzeum egykori Kisgyűjtemények Osztályán őrzött elefántcsont faragványgyűjtemény legkiemelkedőbb darabjához, a Dél-Itáliában 1084 körül készült, a madarak és halak teremtését ábrázoló, kisméretű domborműhöz kapcsolódik.

2007. december 20-án nyílt meg a máig egyedülálló, nagyszabású kiállítás a salernói Egyházművészeti Múzeumban L'enigma degli Avori Medievali da Amalfi a Salerno címmel, amelyhez a székesegyház egykori liturgikus használati tárgyának szétszóródott darabjait szó szerint a világ minden részéből gyűjtötték össze, és kiegészítették az előzményeket bemutató, valamint analóg darabokkal. Erre a kiállításra volt szerencsém a kis faragványunkat kísérni, és felügyelni a vitrinbe helyezését. Az itt eltöltött időről, az élményekről, a tapasztalatokról nehéz röviden beszámolni.

Remek kollégákat ismertem meg, a helyiek közül Antonio Bracát, a salernói elefántcsont faragványok elismert kutatóját, a vendégek közül a berlini Bode Museumból Hiltrud Jehlét és a bécsi Kunsthistorisches Museumból Herbert Reitschulert (mindketten elsősorban elefántcsonttal foglalkozó restaurátorok) kell mindenképpen megemlítenem. Velük beszélgettem a legtöbbet, és rádöbbentem, milyen keveset tudok az általam is kutatott tárgyak nyersanyagáról és általában is.

A kiállítás építése nagy területen, a múzeum több termében folyt egyszerre, így többször volt időm a várost bejárni, a műemlékeit megismerni, a kollégákkal beszélgetni, sőt még a tengerparton is időzni. December második feléhez képest kifejezetten jó idő volt, a strelítziák is nyíltak a parkban, míg itthon már hideg volt, és hó is esett.

A határidőket ugyan nehezen tudták tartani, voltak csúszások, a tervezettnél egy nappal később jöhettem haza, de annyira kedvesek voltak, hogy nem lehetett rájuk haragudni. Így a már kész kiállítást is meg tudtam nézni, részt vehettem a megnyitón, mindezt kellemes karácsonyi hangulatban, fényfüzérekkel, finom panetto-nékkal, kedves és boldog emberekkel.

A kiállítás és a katalógus nagy lendületet adott a salernói elefántcsont faragványok kutatásának, új, komplexebb alapokra helyezve azt. Azóta több fontos résztanulmány és kötet jelent meg a témában.
Jóllehet kísértem műtárgyat Nürnbergbe, valamint mentem kiállításbontásra és -csomagolásra Berlinbe, mindegyik út másért volt nagy élmény. Mégis, a három közül a salernói út a legkedvesebb, a kutatási témámnak, az elsősorban európai elefántcsont-művészetnek köszönhetően, és máig tartó lendületet adott a kutatásban, nemcsak ezzel a tárggyal, hanem a gyűjtemény többi középkori és középkor utáni darabjával kapcsolatban is.

Szerző: Nagy Györgyi művészettörténész, Adattár Főosztály

A madarak és halak teremtése
Dél-Itália (Salerno vagy Amalfi), 1080–1084 között
elefántcsont, faragott; 10,6 x 10,4 cm, vastagság: 0,4 cm
Leltári szám: 18858


Title of page when printing:
http://www.imm.hu/en/programs/view/572,Az+%C3%A9n+m%C3%BAzeumi+t%C3%A1rgyam%3A+A+madarak+%C3%A9s+a+halak+teremt%C3%A9s%C3%A9t+%C3%A1br%C3%A1zol%C3%B3+elef%C3%A1ntcsont+domborm%C5%B1+%C3%A9s+a+2007-es+salern%C3%B3i+ki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1s