Az Iparművészeti Múzeum az épület rekonstrukciós munkálatai miatt zárva tart, ezért 2017. szeptember 4-től nem látogatható.
Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

A „Borzalmak kamrája” – a Művészet mindenkinek című kiállításon

Henry Cole 1852-ben „A díszítés téves elveinek példái” (Examples of False Principles in Decoration) címmel rendezett kiállítást a Marlborough House-ban. A kiállítás – Charles Dickens egyik története után – a „borzalmak kamrája” (Chamber of Horrors) néven híresült el. Cole így írt a bemutatott tárgyakról: „Az ornamentika legkellemetlenebb új fajtája jelent meg, amelyet bírálnunk kell mind a jó ízléstől, mind a helyes alapelvektől való eltávolodása miatt. Nevezhetjük naturalista vagy utánzó stílusnak, és legrosszabb megnyilvánulásai egyes ipari produktumokban érhetők tetten.” A kiállítás pedagógiai célja az volt, hogy eltántorítsa a közönséget a kiállítás rendezői szerint nem kívánatos tárgyak megvásárlásától, valamint attól, hogy „tudatlan módon pusztán az újdonságot hajszolja”.

Gázlámpa, gyártója: R. W. Winfield, Birmingham, 1848
Aranyozott bronz, üveg, m.: 32 cm, sz.: 13,5 cm, mé.: 13,2 cm
Kat. 87, V&A: M.20–1974
Ez a gázlámpa a következő megjegyzéssel került a válogatásba: „A gázláng egy hajnalka virágjából tör elő – az egyik legnépszerűbb díszítmény, de tervezési elveit tekintve védhetetlen megoldás”.

Silenus-kancsó, gyártója: Doulton Ceramic Factory vagy Stephen Green, 1845 k.
Sómázas kőcserép, m.: 18,8 cm
Kat. 88, V&A: C.31–1977
A kancsó tervét számos angol kőcserépgyár kivitelezte, díszítményét olyan jeles festők alkotásai inspirálták, mint Rubens vagy Poussin. A szőlőfürtök és a mitológiai téma jól illik a boroskancsó funkciójához, a két szatír által támogatott részeg Silenus pedig közismert kísérője Bacchusnak, a bor istenének. A kiállítás rendezői úgy ítélték, hogy a kancsó „formája ügyetlen, az ornamentika megzavarja” – ugyanakkor elismerték, hogy ez a darab „a valaha gyártott legnépszerűbb tárgyak közé tartozik”.

Tapéta részlete perspektivikus építészeti motívumokkal, 1853 k.
Színes nyomat fadúcról, valószínűleg gépi nyomat hozzáadásával, m.: 53,5 cm, sz.: 5 cm
Kat. 89, V&A: E.559–1980
A „gótikus” épület perspektivikus részleteiből alkotott terülőminta ellentmond mind az alapmotívum karakterének, mind a tapéta kétdimenzionalitásának. Az egykorú kritikusok a mélység és a több nézetű perspektíva hamis illúzióján túl elítélték a meglehetősen harsány színvilágot és a túlságosan erős fény-árnyék kontrasztot is.

Kenyeres tányér, gyártója: F. & R. Pratt & Co., 1851
Keménycserép színes levonóképpel díszítve, m.: 3,7 cm, átm.: 33,7 cm
Kat. 90, V&A: C.629–1921
A Krisztust búzamezőben ábrázoló tányérról az egykorú katalógus így ír: „nagyon jó példája a sokszorosító technikával díszített kerámiatárgynak, de kifogásolható, hogy a dekoráció a teljes felületet beborítja; helytelen, hogy középen van a vallásos jelenet – amely egyébként nem kenyeres tányérra való –, a tányér peremén olvasható feliratok pedig egyáltalán nem illenek a tárgy rendeltetéséhez”.

Bútorszövet, Lancashire (?),1850 k.
Nyomott mintájú pamutszövet, h.: 87,5 cm, sz.: 85 cm
Kat. 91, V&A: T.10–1933
„A díszítés téves elveinek példái” című kiállítás eredeti címkéjének részlete máig látható a tárgyon. A tervet erőteljes színei és „a természet közvetlen utánzása” miatt bírálták, ugyanis az egybefonódó lila és piros rózsaágak különféle bútorokon és azok kisebb-nagyobb részletein – pl. karfákon, párnákon – jelennek majd meg.

 

Utoljára módosítva 2012. június 18. 20:21:15
Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/contents/154,A+%E2%80%9EBorzalmak+kamr%C3%A1ja%E2%80%9D+%E2%80%93+a+M%C5%B1v%C3%A9szet+mindenkinek+c%C3%ADm%C5%B1+ki%C3%A1ll%C3%ADt%C3%A1son