A múzeumban őrzött körmendi hg. Batthyány-Strattmann Könyvtár régi könyvállománya
Jelenleg részben elkészült, hozzáférhető interneten:
A körmendi hg. Batthyány-Strattmann kastély második világháború után megmaradt könyvállománya, mintegy két és félezer kötet az Iparművészeti Múzeumban lelt elhelyezést. A könyvtár kitűnő példája a 18. századi magyar főúri könyvtáraknak, az akkori arisztokraták széleskörű érdeklődésének. Hadtörténeti, történeti, szépirodalmi könyvek és útleírások egyaránt megtalálhatók benne, számos értékes metszettel illusztrálva, főként francia nyelven.
A Batthyány-Strattmann könyvtár anyagát, mint műtárgy állományt a Kisgyűjtemények őrzi. A könyvekkel kapcsolatos felvilágosítással a Kisgyűjtemények munkatársai szolgálnak.
„Ingó műemlékek leltára”
Tervezett adatbázis
Dr. Kőszeghy Elemér gyűjtése alapján Digitalizált műtárgyfelmérő-lap nyilvántartás az Iparművészeti Múzeum adattárából (2011-től lesz elérhető az Iparművészeti Múzeum honlapjáról is)
Szakmai munkatárs: Ács Piroska PhD művészettörténész, Lichner Magda PhD művészettörténész, Somogyi Zsolt muzeológus
Arcanum Kiadó gondozásában megjelent DVD anyaga, 2009
Kőszeghy (Winkler) Elemér (1882–1954) művészettörténész, festő, 1938 és 1945 között az Iparművészeti Múzeum főigazgatója volt. Kéziratos hagyatékát az Iparművészeti Múzeum Adattára őrzi. Alapvető, a magyarországi ötvösjegyeket feldolgozó kézikönyve (1936) mellett csak szűk szakmai berkekben ismert az általa összeállított ingó műemlékjegyzék, mely nyomtatásban sohasem jelent meg. A digitális feldolgozás e pótolhatatlan forrás széles körű hozzáférését teszi elérhetővé.
Kőszeghy főigazgatóságának időszakában készült a felmérés a magyar ingó műtárgyállományról, Budapesten és vidéken (olykor külföldi helyszínen) egyaránt; sőt a bécsi döntést követően a történeti Magyarországhoz visszacsatolt területeken is. Világi és egyházi kollekciók, köz- és magángyűjtemények, kastély- és palotaenteriőrök ingó műértékeit dolgozták fel. Az egyes tárgyakról, főként iparművészeti alkotásokról megadott szempontok szerint készített adatlapokat vettek fel, lehetőség szerint fényképpel vagy olykor rajzzal illusztrálva.
Az egykori magyar műkincseknek csak egy része, töredéke került be a dokumentációba, hiszen a felmérés a teljes történeti Magyarországra már nem terjedt, nem terjedhetett ki, s az idő rövidsége, a háborús viszonyok sem tették lehetővé a teljességet. Már az első világháború alatt és Trianon után megpecsételődött számos műtárgy és gyűjtemény sorsa. A felmérés óta pedig még egy világháború volt, s rendszerváltások, kurzusok követték egymást, ráadásul az annak idején felmértek jó része mára elpusztult, eltűnt. Így hihetetlen fontos dokumentatív értéke van e jegyzéknek, hiányosságai, esetlegességei ellenére is.
