Hunyadi Mátyás három évtizedre kiterjedő mecénási tevékenysége során a későgótika és az itáliai reneszánsz korszerű művészeti áramlataiba kapcsolta be udvarát, ezzel egyenjogúvá téve a legkiválóbb külföldi mecénás udvarokkal. Az uralkodót körülvevő művészi tárgyak közül igen figyelemreméltó emlékcsoportot alkot az itáliai majolikák együttese. Az ónmázas itáliai majolika a legnemesebb európai kerámia anyag a 15 - 16. században, készítésének módját spanyol-mór közvetítéssel ismerhették meg az itáliai fazekasok. Mátyás ifjú felesége, Aragóniai Beatrix már 1476-os házasságkötésük előtt ismerte és kedvelte ezeket a luxustárgyakat. Cesare Valentini ferrarai követ Beatrix királyné húgának, Eleanóra hercegnőnek is azt javasolta, hogy faenzai majolikamunkákkal ajándékozza meg nővérét, mert ő kiváltképp kedveli azokat, és többre becsüli őket, mint az ezüstöket.
Az udvarban tehát megjelentek az itáliai eredetű majolika tárgyak, amelyek a korszak legfontosabb itáliai központjainak (Pesaro, Faenza) a termékei. Ugyancsak jelentős az a tény, hogy Mátyás budai udvarában majolika műhelyt létesített, itáliai mesterek részvételével. A budai udvar leletei mellett jelentős leletanyag került elő az uralkodó egyéb magyarországi székhelyein.
Az Iparművészeti Múzeum itáliai reneszánsz majolikagyűjteményét mintegy húsz éve láthatta utoljára a nagyközönség, a Reneszánsz és manierizmus c. kiállításon. Az azóta eltelt húsz évben számos publikáció született, amely pontosítja a magyar gyűjteményekben őrzött műkincsek meghatározását, beleértve a budai majolikaműhelyben működő itáliai művész-mesterek tevékenységét is. Az idő megérett arra, hogy a budai majolikaműhely tevékenységét a műfaj korai történetének szélesebb összefüggéseiben, teljesebb körben megvizsgáljuk.
A kiállítás célja kettős: egyrészt az Európában új kerámiatechnika, az ónmáz használatainak korai megjelenésétől a majolikaművészet 15. századi kezdeteinek feltárása és az emlékanyag részletes bemutatása, másrészt a magyar királyi udvarban megjelenő majolika tárgyak eredetének és készítési körülményeinek alapos vizsgálata. A célkitűzésnek megfelelően a kiállítás meghatározza és bemutatja azokat a városokat és műhelyeket, ahonnan az export majolikák Magyarországra érkeztek. A korai, kísérletező időszak emlékei mellett a kiállítás a teljességre törekedve bemutatja az itáliai majolikaművészet magyarországi emlékeit, és általában a majolikaművészet hatását az Alpoktól északra. Végezetül a kiállítás kitér a majolikaművészet kiterjedésének korszakára is a 16. század első évtizedeiben. A hazai régészeti emlékek, töredékek, valamint a Budapesten és más múzeumokban őrzött, párhuzamba állítható analógiák együttes bemutatásával a kiállítás lehetőséget teremt a történelmi bizonyítékok élményt nyújtó értelmezésére.
Az Iparművészeti Múzeum kiállítása és annak tudományos igénnyel megírt, többnyelvű katalógusa összegzi és továbbviszi az utóbbi kutatások eredményeit.
A kiállítás egységei
I. A majolikaművészet eredete és főbb itáliai központjai a 15. században
A kiállításnak ez az egysége bemutatja a majolikaművészet eredetét, néhány kiemelkedő darabbal illusztrálva a Közel-Keleten kialakult, majd arab közvetítéssel Spanyolországban is megjelent új luxusműfaj korai történetét. Az Itáliában a 14 századtól készített ún. fél-majolikát (főbb központjai: Orvieto, Faenza, Pesaro) spanyol hatásra váltotta fel a valódi majolika, a 15. század közepe táján. A kiállításnak ez az egysége bemutatja az itáliai majolikaművészet főbb központjait, az Iparművészeti Múzeum és a faenzai Nemzetközi Kerámia Múzeum anyagára támaszkodva.
Alegységek:
I.1. Az itáliai majolika közel-keleti és mediterrán előzményei (1.1-1.20)
I.2. Az itáliai fél-majolika és a majolikaművészet kezdetei (1.21-1.30)
I.3. A 15. század végének itáliai majolika-központjai (1.31-1.51)
II. A majolikaművészet emlékei a magyar királyi udvarban
A 15. század közepétől kezdve az Alpoktól északi Európa számos központjában megjelentek az itáliai majolikaművészet emlékei. Az Itália és Németalföld közötti kétoldalú luxuskereskedelem, a Németalföldön megnyitott firenzei kereskedőházakban megjelentek a jellegzetes kék-fehér díszítésű majolika tárgyak (vázák, tálak, albarellók). A majolika terjedését a régészeti leletek mellett a korszak németalföldi festészetében is jól nyomon lehet követni, majd a század második felében hasonló emlékek Európa más tájain is megjelennek. Kiemelt jelentőségű Mátyás király budai palotájának szerepe, ahol igen nagy számban kerültek elő itáliai eredetű majolika tárgyak töredékei. Edényeken kívül a királyi palotában díszes majolika padlók is készültek. Jó minőségű importdarabok több királyi és főúri vár ásatása során is napvilágra kerültek. Régészeti leletek szerint Budán itáliai mesterek majolikaműhelyt is alapítottak, amelynek termékei nagy számban fönnmaradtak. A kiállítás a magyarországi ásatásokról előkerült töredékeket az Itáliában fennmaradt teljesebb példányokkal párhuzamba állítva mutatja be.
Alegységek:
II.1. Majolika edények a magyar királyi központokból és itáliai párhuzamaik (2.1-2.44)
II.2. Majolika padlócsempék (2.45-2.87)
III. Pesaro mint majolikaközpont és Corvin tálak
Az ásatásokról ismert töredékes anyagnál sokkal nagyobb jelentőségű az a fényűző készlet, amelyből három nagyobb és egy kisebb dísztál maradt fenn a világ nagy múzeumaiban. A Mátyás és Beatrix címereivel díszített tálak a 15. század második fele majolikaművészetének csúcspontját jelenti, és a készlet egyben az első jelentős uralkodói megrendelés volt, amely az Alpokon túlról érkezett Itáliába. A tálak készítési helye a legújabb kutatások alapján az Adria-parti Pesaro volt, ahol a Beatrix királynővel rokon Sforza család uralkodott. A Corvin-készlet elkészítésével emelkedhetett ki Pesaro a több kis helyi majolika-központ közül, és az akkor beindult virágzás jelenthette a közeli Urbino kerámiaművészete felvirágzásának az alapját is. A Corvin-készlet két jelenetes darabja ugyanakkor kulcsfontosságú a 16. század eleji istoriato majolika típusának kialakulásában is. A kiállításon a négy tálból három szerepel majd, és számos egyéb tárgy és Pesaróban előkerült régészeti lelet igazolja majd a tálak lokalizálását.
A kiállításnak ez az egysége az ornamentális motívumok köré rendezi az anyagok, középpontban a nagy Corvin-tálakkal, a közelükben a budai és pesarói hasonló töredékekkel (3.1-3.52)
IV. A „Memling-váza” – Egy különleges példa a majolika tárgyak északi recepciójára
A budai udvar nem az egyetlen volt, ahol az itáliai fényes majolikatermékek felkeltették a figyelmet. Jól ismertek voltak ezek a tárgyak például Németalföldön is. Ezen kiemelt egység keretében egy ritka művészeti példa bemutatását tervezzük: Hans Memlingnek a Thyssen-Bornemisza gyűjteményben őrzött váza-csendéletét. A képen ábrázolt vázával részletekig egyező, ép példány került elő a kőszegi vár ásatásán.
A kiállításon a Memling-kép nagyméretű fotón jelenik meg, a kőszegi leletek és pesarói rokon darabok társaságában (4.1-4.11)
Kiegészítő kiállítás - Puttók játékai - A Medici-kárpitok
A kiállítás középpontjában a Medici-kárpitok néven ismert négy alkotás áll, amelyek a Gyermekek játéka sorozathoz tartoznak. Az eredetileg húsz darabosra tervezett sorozat minden egyes kárpitján dús szalaggal átkötött gyümölcsfüzér előtt szárnyas kis puttók játszanak. A sorozat tervét a Medici családból származó X. Leó pápa rendelte meg. A terveket Raffaello vázlatai alapján valószínűleg két tanítványa készítette el. A kárpitok szövését Pieter van Aelst brüsszeli műhelyére bízta a pápa. Az eredeti darabok elvesztek, így az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében őrzött darabok (egyetlen New York-ban őrzött kárpit mellett) a sorozat egyedüli fennmaradt emlékei. A mindenféle díszítést vagy megosztást elkerülő egységes aranysárga háttér előtt lejátszódó kedves jeleneteknél a főhangsúly a díszítő elemeken és a jelképeken van. A kárpitok bemutatását kiegészítjük az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében lévő, a reneszánsz korszakában készült és a kárpitok témáival összhangban álló, kiemelkedő műalkotásokkal: kerámiákkal, kisplasztikákkal, egyéb alkotásokkal.
