Az Iparművészeti Múzeum az épület rekonstrukciós munkálatai miatt zárva tart, ezért 2017. szeptember 4-től nem látogatható.
Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Molnár Ferenc Hamupipőke-történetéből, a cselédlány és a bútorrajzoló beteljesült szerelméről írt „Az üvegcipő” című darabjában, innen idéztük tárlatunk címét. Az Iparművészeti Múzeum a múlt századforduló „bútorrajzolói”, a magyar szecesszió bútortervezői előtt tiszteleg kiállításával. Évszázados hagyományokkal szakító bútoraik „sajgó liliomok”, melyek egy befogadásukra még kevéssé érett társadalmi közegben, születtek, azaz „kőszálon termettek”. A stílus múlandósága hasonló a lilioméhoz: a szecesszió két évtizedes „pillanata” csak virágéletű volt, tárgyai szépsége mégis örök emlékű.
 

Az 1890-es években induló mozgalmak a történeti stílusokat felidéző historizmus és eklektika ellen léptek fel. A Huszka József által gyűjtött, magyarnak gondolt népi motívumkincsből kibontakozott egy új stílus: a magyaros szecesszió. Megteremtője, Lechner Ödön és követői, Komor Marcell, Jakab Dezső, Bálint Zoltán, Jámbor Lajos, Faragó Ödön, Nagy Lázár alkotásai indították el és tették elismertté az új irányzatot. Az építészet után a bútortervezésben is megjelentek e motívumok, építészeink teljes összhangban készítettek „házat és berendezést”. Faragó a főúri körök számára is dolgozott: Erzsébet királyné egykori kerti szobájának bútorai elpusztultak ugyan, de korabeli másodpéldányait a londoni Victoria & Albert Museum őrzi., Ez kiállításunk egyik kiemelkedő külföldi kölcsönzése. Hasonlóan nagy öröm számunkra, hogy a szabadkai városháza berendezési tárgyai közül két csodálatos karosszéket – Komor Marcell alkotásait – is bemutathatjuk a magyar közönségnek.


A magyaros szecesszió mellett a londoni, párizsi, bécsi, illetve a német, finn hatások is feltűntek Magyarországon. A nemzetközi tendenciák legnagyobb hazai mesterei Horti Pál, Spiegel Frigyes, Vidor Emil és a festő Rippl-Rónai József. Bútoraikon megfigyelhetők a külföldi áramlatok formái, díszei, mégis egyedi alkotások, stílusteremtő erejűek.


A népművészetet kutató gyűjtőutak új lendületet adtak a magyar stílus megteremtésének: népi formák, díszítmények inspirálták a művészeket, hogy újat alkossanak. A Gödöllői Művésztelep alkotói, Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Undi (Springholz) Mariska, illetve Toroczkai Wigand Ede és Kós Károly bútorai a „tiszta forrás kereséséről”, az erdélyi népművészet hatásáról tanúskodnak.
A kiállítás utolsó szakasza már a következő stílust, az art decót előlegezi meg. Lajta Béla, Kozma Lajos, Maróti Géza, Vágó József, Menyhért Miklós késő szecessziós darabjai az 1890–1910 közötti időszakot „foglalják össze ”, s előremutatnak a két világháború közötti magyar bútorművészet irányába.
 

 

Kiállításunkon hozzávetőlegesen 110 bútort mutatunk be mintegy 30 tervezőtől. Hogy a századforduló bútorművészetéről minél teljesebb képet adhassunk, a tárgyak mellett közel 50 eredeti tervet és ugyanannyi archív fényképet is a látogatók elé tárunk az Iparművészeti Múzeum Adattárából.
 

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/exhibits/view/18,%E2%80%9EK%C5%91sz%C3%A1lon+termett+sajg%C3%B3+liliom%E2%80%9D+%E2%80%93+A+magyar+szecesszi%C3%B3+b%C3%BAtortervez%C5%91i?type=archive