A szombathelyi 4. Textilművészeti Triennálé pályázati témája a Textil+ volt, mely kategóriánkénti minimális megkötéssel szabad kezet adott a 2012-es évben pályázó művészeknek alkotásaik elkészítésére. A téma – 42 évvel az első szombathelyi textilbiennálé megrendezése után – ismét a megújulás, az útkeresés sürgető igényét fogalmazta meg.
Wehner Tibor a pályázati kiírás útmutatójában a következőképpen fogalmazott: „csak meg kell lelni, hogy a hagyományos és progresszív (még létező és az egykori) textil autentikus módon és meggyőzőn, magával ragadón mivel kapcsolódhat össze, hogyan ötvöződhet új minőséggé, s hogyan teremthet mindeddig ismeretlen összefüggésekben szellemi és formai szintézist. Miként tükröztetheti a kor megdöbbentő szépségeit és lebilincselő rútságait, miként képezheti le magától értetődő abszurditásait.”
A textilművészet a 20. században eltávolodott a hagyományos keretektől, a természetes alapanyagoktól, a tradicionális felhasználástól és formavilágtól. Éppen ezért a hagyomány és az újítás, a használhatóság és az önkifejezés, a különböző anyagok és technikák ötvözése, azok megfelelő kombinációjának, arányának megtalálása igen izgalmas feladat. A téma nyitott. A textilhez bármi hozzárendelhető vagy bárhogyan értelmezhető, még textil sem kell feltétlenül hozzá. A kiállított alkotások a textil helyét keresik felgyorsult, értékvesztett világunkban, feszegetik a határokat, a kísérletező kedvről, a véleményalkotásról és a megszólalni vágyásról vallanak. Gyönyörködtetnek, elgondolkodtatnak, megmutatnak, újrafelhasználnak, játékra hívnak, szembeállítanak, leképeznek, átírnak, emléket állítanak, átlényegítenek.