Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Múzeumpedagógia

Az Egykor tárgy – egy kortárgy című múzeumpedagógia program második félévi tematikájában folytatódtak a divattörténeti előadások. Az első félév az Esterházy-kincstár textíliáit bemutató kiállításon a főúri viselet pompázatos darabjainak és a családi arcképcsarnok festményeinek segítségével a múzeumpedagógusok megismertették a tanulókat a magyar nemzeti viselet kialakulásával, annak jellegzetes ruhadarabjaival és ékszereivel. Ezt a sort folytatta a múzeum Gyűjtők és kincsek című állandó kiállításán látható műtárgyak, valamint ismert festmények, karikatúrák, metszetek, filmrészletek és fotók felhasználásával összeállított vetítés, amely a rokokótól azt art decóig kísérte végig a magyar hagyományok továbbélését az öltözködésben, párhuzamba állítva a nyugat-európai divattal, s annak hatására kialakult változásaival. A vetített képeken a magyar és az európai történelemnek az általános iskolai tananyagban is szereplő alakjaival találkozhattak a tanulók, így az általuk is ismert személyiségek révén könnyebben tudták nyomon követni a divatot, és időben, térben elhelyezni azt. A múzeumpedagógus a gyerekek tudására, ismereteire építő, kérdve-kifejtő beszélgetés közben adott át új ismereteket.
Az állandó kiállítás két 18. századi ruhadarabja és viseleti kellékei (cipő, legyező stb.) mellett különféle tárgyak, többek között miniatűrök, szelencék, zsebórák, porcelánplasztikák ábrázolásai idézik fel az egykori divatot. A részletes megbeszélésre kiválasztott darabok egyike, az 1862. évi londoni világkiállításon bemutatott óriási dísztál, amely Fischer Mór herendi porcelángyárában készült, egy történelmi eseményt örökít meg: Mária Terézia látható rajta a magyar rendek előtt az 1741. évi pozsonyi országgyűlésen. Ez a tárgy alkalmat adott a magyar és a nyugat-európai viselet összehasonlítására, kiegészítve Mária Teréziát osztrák uralkodó főhercegnőként, illetve magyar királynőként megörökítő festményekkel.
Szó esett a „divatdiktátor” fogalmáról, az elsőként így számon tartott Marquise de Pompadourról, az általa viselt francia sarkú cipőről; az öltönyviselés elterjedéséről a férfidivatban, szépségtapaszról, emeletes parókáról. Érdeklődést és mulatságot váltott ki a ruha alatt viselt, annak sziluettjét meghatározó, fűző, krinolin, panier bemutatása, különösen a karikatúrákon ábrázolt eltúlzott változatok, illetve a Karib tenger kalózai c. filmből látott jelenet, ahol a női főszereplő a túlságosan szoros fűző szorításától elájulva a tengerbe zuhan. Szörnyülködést keltettek a kor tisztálkodást megvető szokásai, a púder és szépségtapasz rejtekében megbújó piszok, a paróka alatt tanyázó tetvek.
A 19. század magyaros divatja kapcsán szó esett a korai divatlapokról (még a Pesti Divatlapban megjelent János vitézről is). Egy-egy divatlap-oldal mellé a hasonlóan öltözött hölgy - Szendrey Júlia, Laborfalvi Róza - portréját és a múzeum viselettörténeti gyűjteményének oda illő darabját helyeztük. Itt mutattuk be azt is, hogy bár a hagyományos vállfűzős, kötényes ruhát is viselték, a külföldi szabásvonalú ruhák színösszeállításában idézték fel a nemzeti színeket (piros-fehér-zöld csíkozás vagy a fehér báli ruhán zöld levelű piros rózsafüzérek elhelyezése). Bemutattuk az 1848-49-es szabadságharc leverése utáni fekete díszmagyart, majd Erzsébet királyné és gyermekei magyaros ruhás képét, végül a 20. század első felében reneszánszát élő díszmagyart, és az art deco ruhák népművészet ihlette díszítését azokon a ruhákon, amelyeket külön erre az alkalomra állítottunk ki. A különböző korok stílusában készült textilmintákat is adtunk a gyerekek kezébe, hogy közelről tanulmányozhassák azok mintázatát, textúráját, vastagságát, elképzelést alkothassanak egy ilyen anyagból varrt ruha súlyáról.

 


Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/muzped/view/2,Ez+a+divat%21+XVIII-XXI.+sz%C3%A1zad