Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

AZ NKA Közgyűjteményi Kollégiumának támogatásával az Iparművészeti Múzeum egy 1790-ben készült címeres damaszt abrosszal gyarapította Textilgyűjteményét.

A nagyméretű lendamaszt abrosz közepén egy-egy sisakdíszes címer látható, alattuk a 'Tatay Katalin - Veres Ferentz' felirattal és 1790-es évszámmal.

Az 1659-ben I. Lipót királytól nemesi címet nyert Veres család a Nógrád megyei Horpácson volt birtokos; Veres Ferenc (1760 k.-1795) Nógrád vármegye alszolgabírája, egyben a bánki evangélikus gyülekezet felügyelője volt. Felesége, Tatay Katalin (1763-1823) a szintén köznemesi rangú, evangélikus vallású, Szirákon birtokos Tatay família sarja volt. Házasságukból két leány született: Anna (1789-1859) és Katalin (1790-1846).

Az abrosz különlegessége az anyagba beleszövött címerpár, a tulajdonosra utaló jelzéseket (például nevét, monogramját vagy családi címerét) ugyanis rendszerint utólag hímezték rá a damaszt asztalterítőkre. Az itt bemutatott abrosz tehát egyedi megrendelésre készült reprezentatív ajándéktárgynak tekinthető.

Az abroszon körbefutó keretdísz az egyik rövidebb oldalon megszakad, ami arra utal, hogy a terítőt kettévágták. Az abrosz hossza tehát eredetileg a jelenlegi méret (180x220 cm) kétszerese lehetett, azaz egy 24 személyes asztalhoz készült. Az abrosz másik felén minden bizonnyal szintén a kettős címer volt látható.

Az abrosz érdekessége, hogy a szövet színén, azaz fényesebb oldalán a feliratok tükörfordítottan jelennek meg, a helyes olvasási irányban a szövet hátoldalon láthatók.

Az abrosz és a hozzá tartozó négy damaszt szalvéta - amelyeken ugyancsak a kettős címer látható - több generáción át a családon belül öröklődött tovább, Veres Anna ágán, aki 1805-ben Szontagh Istvánhoz (1779-1851) ment feleségül; egyik leszármazottjuktól vásárolta meg az együttest az Iparművészeti Múzeum 2014-ben.

A családi hagyomány szerint Veres Ferenc és Tatay Katalin házasságkötésük alkalmából, kelengyeként kapták az asztalterítőt 1790-ben, ennek azonban ellentmondanak az anyakönyvi adatok: a sziráki evangélikus gyülekezet anyakönyve szerint a pár 1788. április 16-án kötött házasságot. (A korabeli források szerint az asztalneműek rendszerint valóban a menyasszony hozományaként kerültek az ifjú pár háztartásába - vö.: Radvánszky Béla: Magyar családélet és háztartás a XVI. és XVII. században. Budapest, 1896, I. p. 455-769. - ld. itt).

A bánki evangélikus egyházközség anyakönyve szerint Veres Ferenc és Tatay Katalin első gyermeke Veres Anna Mária volt, akit 1789. március 26-án kereszteltek meg a horpácsi evangélikus templomban. Az abrosz valószínűleg második gyermekük, Veres Katalint keresztelője alkalmából készült, amire 1790. július 23-án került sor Horpácson. Ez alkalommal Kellisch Sámuel (1730-1795) besztercebányai származású bánki lelkészt és feleségét jegyezték be keresztszülőként az anyakönyvbe. Elképzelhető, hogy ők ajándékozták a szülőknek az abroszt, talán azért is, mert Veres Ferenc a bánki evangélikus gyülekezet felügyelője (isnpectora) volt.

Ugyancsak keresztelői ajándékként kerülhetett az Esterházy család tulajdonába 1655-ben a Kéry János és Czobor Orsolya címerével díszített terítő (ld. itt).

S.Sz.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/127,%C3%9Aj+szerzem%C3%A9ny+-+1790-ben+k%C3%A9sz%C3%BClt+c%C3%ADmeres+damaszt+abrosszal+gyarapodott+a+Textilgy%C5%B1jtem%C3%A9ny