Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Friss kutatási eredményeinkről tudósító rovatunkban ez alkalommal a Gundel-tál néven ismert asztaldíszt mutatjuk be, amely a Gundel étterem ajándékaként 1963-ban került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, s legutóbb a "Pompa az asztalon" című tavalyi kiállításunkon láthatta a nagyközönség. A budapesti Bachruch Ezüstárugyárban, minden bizonnyal Bachruch Károly (1850-1926) ötvös tervei szerint készült, 81 cm átmérőjű asztaldísz a historizmus ötvösművészetének egyik legreprezentatívabb hazai emléke. Az újabb kutatások meglepő adatokat hoztak felszínre – főként a közelmúltban digitalizált képi és szöveges forrásokból – az asztaldísz eredeti formájára és rendeltetésére vonatkozóan.

A nagyméretű, befelé mélyedő tál öblében öt kékszínű zománcos kagylódísz helyezkedik el, peremét körben almandin- és smaragdkövek, lándzsa alakú zománcos veretek és boglárok díszítik. A tál közepén ötkarú gyertyatartó emelkedik, melynek balusztráddal övezett talpa körül puttók ülnek, kezükben a kereskedelem és az ipar egyes ágainak jelképeivel: Merkúr-bottal, bányászkalapáccsal, fogaskerékkel, szárnyas vasúti kerékkel és evezőlapáttal.

Az újabb kutatások derítettek fényt arra, hogy a tárgy eredeti formája a jelenlegitől némileg eltérő volt. A tál eredeti kialakítását egy archív üvegnegatív fényképfelvételről ismerjük, amely az Iparművészeti Múzeum Adattárában maradt fenn, törött állapotban, s a közelmúltban került sor digitalizálására. Eszerint a tál közepén eredetileg nem gyertyatartó, hanem egy kör alaprajzú oszlopos építmény (tempietto) helyezkedett el, középen a kereskedelem allegorikus nőalakjának szobrával, aki jobbjában mérleget, baljában "Labor improbus omnia vincit" (A kitartó munka mindent legyőz) feliratú táblát tartott.

Az eddigi kutatások figyelmét elkerülte, hogy a tál alján vésett cégjelzés, valamint (tévesen használt római számokkal) évjelzés is olvasható: FECIT ANNO DOMINI / MCXXXXVII (sic!) / BACHRUCH. A korábbi irodalom által a 19. század végére datált asztaldísz tehát valójában 1907-ben készült, amint arról a korabeli sajtó is tudósított.

A Pesti Hírlap 1907. február 17-i számában – amelynek digitalizálására szintén a közelmúltban került sor (ld. itt) – a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank éves közgyűléséről megjelent tudósítást szerint a dísztál a bank elnöke, Lánczy Leó (1852-1921) számára készült ajándékként, abból az alkalomból, hogy 25 éve töltötte be a bank elnöki tisztségét:

"Este nyújtották át a Pesti M. Kereskedelmi bank igazgatói elnöküknek, Lánczy Leónak a maguk ajándékát, Bachruchnak egy mesterművét, mely úgy arányainál, valamint a ritka ízléssel párosult kivitelénél fogva valóban fejedelmi emlékmű. A kereskedelem allegorizált női alakja trónol egy kupolás templomban, környezve a kereskedelmet és ipart ábrázoló alakokkal. A templom egy 5 kagyló alakú mélyedésekkel kiképzett plateau-n épült fel, melyet filigrán zománcozott keret vesz körül. A keret átmérője 1 méter, a templom magassága 60 centiméter, a műtárgy súlya 30 kg. Művészi finomságait nehéz leírni. A szobormű a műtárgy főalakja elefántcsontból és nemes zománcból való, a Merkur-szárnyak, a fej és nyakdísz gyémántokkal van befoglalva, a ruha gyöngyökkel szegélyezve. Az alak finom profilja az ünnepelt feleségének vonásaira emlékeztet. Öt kristályoszlop tartja a galambtojás nagyságú smaragddal koronázott kupolát, melynek áttetsző zománcán át rózsaszínű élénk fény szűrődik át, megelevenítvén a főalak nemes vonásait. Az 5 kagyló régi lapis-lazuli színű rekeszes zománccal van kitöltve és ezüst inkrustációval díszítve, az ezt övező nagy keret régi magyar boglárokkal, drágakövekkel, és igazgyöngyökkel ellátva. A műtárgy majdnem byzantinikus gazdagsága dacára, minden ízében Bachruch finoman tompító műízlését tükrözteti vissza, amely a magyar ötvös-iparnak egy újabb remekét alkotta."

A kereskedelem allegorikus nőalakját magába foglaló tempietto mára elveszett. A dísztál jelenlegi felső részét alkotó gyertyatartó minden bizonnyal későbbi (de még a Bachruch Ezüstárugyárban készült) kiegészítés, amely abból az alkalomból készülhetett, hogy a dísztál Gundel János (1844–1915) tulajdonába került, akinek éttermében az ajándéktárgy - az oszlopos felépítményt ötágú gyertyatartóra cserélve - a továbbiakban asztaldíszként szolgált.

A Bachruch cég 1907-ben egy másik dísztárgyat is készített a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezetőségének megrendelésére: a Weisz Fülöp (1859-1942) igazgató 25 éves jubileumára készült ezüst szoborcsoport a négylovas fogaton ülő Merkúr diadalát ábrázolta. A művet a Bachruch cég az 1907. évi Pécsi Országos Kiállításon is bemutatta, a Lánczy Leó számára készült dísztállal együtt. (Ld.: Vasárnapi Ujság, 1907/33. sz., p. 669., képpel - ld. itt)

S.Sz.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/138,A+Gundel-t%C3%A1l%3A+egy+historiz%C3%A1l%C3%B3+d%C3%ADszt%C3%A1rgy+forma-+%C3%A9s+funkci%C3%B3v%C3%A1ltoz%C3%A1sa