Az Iparművészeti Múzeum az épület rekonstrukciós munkálatai miatt zárva tart, ezért 2017. szeptember 4-től nem látogatható.
Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Friss kutatási eredményeinkről tudósító rovatunkban ez alkalommal egy útiládát mutatunk be, amely 1750 körül készült Mária Terézia és férje, Lotaringiai Ferenc német-római császár számára. A tárgy különös aktualitását az adja, hogy 2017-ben ünnepeljük Mária Terézia (1717-1780) születésének 300. évfordulóját

Az 57×115×56 cm méretű, fenyőfából készült láda teljes felületét marhabőrrel vonták be, rézszegekkel kivert oldalait és fedelét vésett díszítésű sárgaréz pántokkal erősítették meg és rézlemezekből készült veretekkel díszítették. A láda belsejét vörös lenvászonszövettel bélelték, melyet a széleken selyemszövetből készült paszománnyal szegélyeztek.

A láda fedeléről a két oldalsó oldalon egy-egy rövidebb, az elülső oldalon pedig egy hosszabb bőr "szárny" csüng le, melyeken bőrapplikációval készült címerek láthatók. A régiesen lepenyegnek vagy leppentyűnek (franciául lambrequin) nevezett "csüngő díszek" rendeltetése az volt, hogy porfogóként óvják a láda tartalmát.

A bőrrátéteket különböző színű (vörös, zöld, sárga), egymáshoz varrt darabokból állították össze. Az elülső oldalon lévő, a zárszerkezetet takaró porfogó fülön középen I. (Lotaringiai) Ferenc német-római császár címere kapott helyet: a kiterjesztett szárnyú kétfejű birodalmi sas mellén elhelyezkedő hasított pajzson Lotaringia és a Toszkánai Nagyhercegség címere látható. (A császár címere ebben a formában szerepel egy 1750 körüli bécsi udvari üstdobzászlón is - ld. itt.) A porfogó két oldalsó kartusán a Mária Terézia által uralt országok heraldikai motívumai kaptak helyet: balra koronából kinövő kettős kereszt látható, amely a Magyar Királyságra utal, jobbra pedig Csehország címerállata, a hátsó lábaira emelkedő kétfarkú oroszlán kapott helyet.

A láda fedelének bal oldalán lévő porfogó fülön az Osztrák Hercegség címere, az ezüst (fehér) pólyával vágott vörös pajzs látható, a fehér mezőben I. Ferenc császár és Mária Terézia monogramjával, F.I. - M.T. felirattal. (Ugyanez a kettős monogram látható az uralkodópár által az udvari kamarásoknak adományozott díszkulcsokon is - ld. itt és itt.) A fedél jobb oldali porfogó fülén a címerpajzsban a kiterjesztett szárnyú kétfejű birodalmi sas alakja látható. Ugyancsak kétfejű sasok díszítik a láda elülső oldalán elhelyezkedő három zárszerkezetet. A fedél közepén korábbi (fémrátétes?) díszítés sugárkoszorús mintázatának lenyomata látható.

A korábban a 18. sz. elejére datált láda a rajta lévő uralkodói jelvények alapján tehát Lotaringiai Ferenc császárrá koronázása és halála, vagyis az 1745-1765 közötti időből származik, rendeltetése pedig utazóládaként határozható meg. Erre utalnak az oldalára erősített fogantyúk, a kulccsal működő zárszerkezetek, valamint a bőrborítás, amely az esőtől és a párától volt hivatva megóvni a láda tartalmát. (A bőr felületét zsírozóanyaggal bekenve tették vízállóvá.) A fedélről lecsüngő porfogók a kocsikerekek által felvert portól óvták a láda tartalmát, míg az éleket borító lemezek a szállítás közbeni sérüléstől védték a láda felületét.

Az a körülmény, hogy a "koffert" három különálló, s három különböző kulccsal működő zárszerkezettel látták el, arra enged következtetni, hogy a reprezentatív kialakítású útiláda különösen nagy értékű tárgyak szállítására szolgált.

Uralkodása során a császár gyakran utazott, így például szinte minden év augusztusában több héten át holicsi birtokán tartózkodott, ahol nagyszabású vadászatokat rendezett, 1751 júniusában pedig a felső-magyarországi bányavárosokba látogatott el. Ezekhez az utazásokhoz az uralkodó és kísérete rendszerint a birodalmi postát vette igénybe, hogy a postaállomásokon váltott lovakkal minél rövidebb idő alatt tehessék meg az utat. A több kocsiból és hintóból álló menetben az uralkodópár útiholmiját - így például öltözékeit, amelyekről a császári ruhatárnok ("kaiserlicher Garderober") gondoskodott - rendszerint külön tárkocsin, egyszerűbb kivitelű ládákban helyezték el. Az itt bemutatotthoz hasonlóan impozáns megjelenésű, azaz a "láttatás" céljával készült, íves fedelű, porfogóval ellátott útiládákat minden bizonnyal a kocsik hátsó bakjára erősítve helyezték el. (Egy ilyen, a hátsó tengely fölött ládatartó bakkal kialakított gyorskocsi maradt fenn 1775-ből a schönbrunni Wagenburg gyűjteményében - ld. itt.)

A bőrrel bevont útiládák készítése igen összetett feladat volt a kora újkorban: J. G. Krünitz "Oeconomische Encyclopädie" című műve szerint (Bd. 42. Berlin 1788 - ld. itt) a láda fa alapját asztalosmester készítette (ennek eszközeit a Párizsban 1751-től kiadott "Encyclopédie, ou dictionnaire raisonné des sciences..." is bemutatja - ld. itt), míg a ládák bőrborítását a táskás-bőrműves mesterek, a fém pántokat, vereteket és zárakat pedig lakatosok készítették.

A láda 1950-ben vásárlás útján került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe Gergely Nándor (1891-1951) régiségkereskedőtől, akinek az 1940-es években a Városház utca 16. sz. alatt volt üzlete, majd 1950 novemberében "deviza bűncselekmény" miatt 8 hónap börtönre ítélték, s nem sokkal szabadulása után meghalt (ld. itt).

A láda eredetéről nincsenek további adatok, így csak feltételezhetjük, hogy egykor talán a II. világháború során kiégett és kifosztott budai királyi palota berendezéséhez tartozott, akárcsak azok a koronás MT monogrammal jelzett székek, amelyeket 1954-ben vásárolt meg az Iparművészeti Múzeum Belatiny Ivántól, a Nemzeti Bank egykori elnökétől (ld. itt).

A császár halála után az utazóláda minden bizonnyal elvesztette eredeti funkcióját, s talán tárlóbútorként szolgált valamelyik Habsburg rezidenciában.

A láda a maga nemében különleges kuriózum, ugyanis a bécsi udvari múzeumokban, a Hofmobiliendepot és a schönbrunni Wagenburg gyűjteményében is csak a 19. századból maradtak fenn az uralkodó számára készült útiládák. Más országokban is csak kevés hasonló "fejedelmi" útiláda maradt fenn a kora újkorból. Ezek egyik impozáns példája a VI. Edward angol király számára 1550 körül készült láda a londoni Victoria and Albert Museum gyűjteményében, melyet a bőrbe préselt és aranyozott Tudor-rózsákból álló mustra díszít (ld. itt).

S.Sz.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/180,Egy+cs%C3%A1sz%C3%A1ri+%C3%BAtil%C3%A1da+a+18.+sz%C3%A1zadb%C3%B3l