Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

1962-ben, a gyűjteményben okozott 1956-os károkat összesítő felmérés során a raktárban talált, tisztázatlan eredetű műtárgyként leltározták be azt a kárpit-technikával szövött portière-t, azaz ajtófüggönyt, amelynek mintája megegyezik az évekkel korábban a múzeumba került és leltárba vett négy darab ún. Medici-kárpit bordűrjével: körben keskeny, virágos sávok között kék alapon aranysárga meanderminta, felső részén fríz, amelyet vörös alapon sárga akantuszindák között ismétlődő Medici-emblémák – ékköves gyűrű és három különböző színű strucctoll – díszítenek, fölötte díszítőmotívumként függönytartó karikákat ábrázoló sáv. Bár a portière és a kárpitsorozat története a múzeumba kerülésük után láthatóan kettévált, a látványos hasonlóság miatt nyilvánvaló, hogy egy időben összetartozó műtárgyegyüttest alkottak.

A műtárgyak színei, szövésminősége és motívumai hasonlóak, de a kárpitokkal ellentétben a portière – noha az elmúlt évtizedekben semmilyen konzerváláson nem esett át – feltűnően jó állapotú. A szövés hibátlan, a szálak épek, a fonalrendszerek szinte mértani rendben állnak, az egyes színek a teljes műtárgyon egységesek. Ezzel ellentétben a kárpitokon több meggyengült, elszakadt láncfonal és kikopott vetülékfonal található, valamint különféle javítási megoldások nyomai láthatók. Közelebbről jobban megvizsgálva néhány színárnyalat béli eltérés is további kérdéseket vetett fel: a legfeltűnőbb különbség a kárpitokon nyersfehér alapon körbefutó virágmotívumos sáv, amely az ajtófüggönyön szürke fonalból készült.

Az öt műtárgyat alkotó fonalrendszerekről készített mikroszkópos felvételek segítségével jól vizsgálható és mérhető a fonalak sodrata, vastagsága, az egy centiméterre eső lánc- és vetülékfonalak sűrűsége. Mindegyik műtárgy esetében az egy centiméterre eső láncfonalak száma jellemzően 6-7 darab, tehát a felvetés sűrűsége azonos. A láncfonal minősége a négy kárpiton megegyezik: 1,3–1,5 mm vastag, S-sodratú, erősen sodrott, sárgás színű fonal. Az ajtódísz láncfonala ettől teljesen eltérő: 1–1,1 mm vastag, Z-sodratú, lazábban sodrott, fehér színű fonal (lásd a mellékelt fotókon). A fonalak jelentős különbözősége valószínűsíti, hogy a kárpitok és az ajtófüggöny nem egy időben és helyen készültek.

A kárpitsorozat darabjait 2000-ben konzerválták és tisztították. Az ennek dokumentációjához mellékelt fotókon jól látható, hogy a virágos bordűrsáv a tisztítás előtt ugyanolyan szürke árnyalatú volt, mint az ajtófüggöny. A nedves tisztítás, a szennyeződések eltávolítása után azonban a nyers gyapjúfonal visszanyerte eredetihez közeli színét, melynek megjelenése így lényegesen eltér az ajtófüggönytől.

 

A négy Medici-kárpitot az Iparművészeti Múzeum 1948-ban vásárolta meg Verseghi Nagy Elek volt vatikáni magyar nagykövettől. Korábban a kárpitok – másik négy darabbal együtt – Bonaparte Mathilde hercegnő tulajdonában voltak Párizsban. A hercegnő halála után, 1904 májusában Georges Petit párizsi műkereskedő galériájában elárverezték a nyolc kárpitot, amelyekből négyet gróf Szapáry László vásárolt meg, majd azokat a Szép utca és Reáltanoda utca sarkán álló budapesti palotájában helyezte el. A Szapáry-palota 1907 decemberében felgyulladt, a benne elhelyezett műtárgyak egy része elpusztult vagy nagyon komoly károkat szenvedett.

A Vasárnapi Újságban a palota helyreállításáról megjelent cikket illusztráló egyik fotón, amely a palota „reneszánsz teremét” ábrázolja, jól láthatóak a falat borító kárpitok és az ajtókeret felett függő portière. Nagyon valószínű, hogy az ajtófüggöny a palota helyreállítása alkalmával, 1908–1913 között a kárpitsorozat kiegészítéseként készült – feltehetően Magyarországon, bár tervezője és kivitelezője még meghatározásra vár. Utóbb a kárpitok és a portière együtt kerültek későbbi tulajdonosaik birtokába, majd a múzeum gyűjteményébe. A négy kárpitot kezdettől fogva a gyűjtemény kiemelkedő művei között tartották számon, az egykor hozzájuk tartozó, ám kevésbé érdekes későbbi kiegészítésnek tartott ajtófüggöny eredete azonban hosszú időre feledésbe merült.

Szerzők: Moór Anikó - Semsey Réka, Textil- és Viseletgyűjtemény Főosztály

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/253,Porti%C3%A8re+a+Medici-k%C3%A1rpitok+bord%C5%B1rj%C3%A9nek+mint%C3%A1j%C3%A1val