Ha jól emlékszem, akkor az uránüvegekről, vagyis az urán-oxiddal színezett üvegtárgyakról a Collectors Weekly oldalán olvastam először, mégpedig a These People Love to Collect Radioactive Glass. Are They Nuts? című cikket, ami szabad fordításban: Emberek, akik radioaktív üvegeket szeretnek gyűjteni. Megőrültek?
Bennem is felmerült a kérdés, hogy vajon ezek a rendkívül dekoratív, ultraviola fényben neonzöld színben fluoreszkáló tárgyak ártalmasak-e az egészségre, fennáll-e a radioaktív sugárzásveszély? Szerencsére több fizikus is megerősítette, hogy ilyen formában ezek a tárgyak nem jelentenek egészségügyi kockázatot, így belevetettem magam a Kerámia- és Üveggyűjtemény uránüvegeinek összeírásába. Hosszú órákat töltöttem az Üvegtárban azzal, hogy a restaurátorműhelyből elcsaklizott, UV-fénnyel világító, kézi elemlámpával pásztáztam végig a tömött vitrinpolcokat. Az eredmény megdöbbentett. Olyan tárgyakról derült ki, hogy üvegolvadékukba urán-oxidot adagoltak, amelyekről első, de második látásra sem gondoltam volna. A bogáncsokkal díszített, réteges üveg vázapár, fehér tejüvegből készült szája, a karéjos szélű tál szintén fehér tejüveg rétege, a Wartha Vince kémikus professzor által gyűjtött üvegrögök, amelyek gyakorlatilag az üveg-olvasztókemence (huta) melléktermékének tekinthetők – mind neonzöld fényben ragyogtak fel –, hogy csak a legérdekesebb találatokat említsem. Az üvegrögök között nem csupán neonzöld, hanem neonnarancs színt eredményező darab is található, amely esetében egyelőre nem tisztázott, hogy mangán, króm vagy lantanida elem adja-e a különleges árnyalatot. És ugyanez jellemző a Karcagi Üveggyár híres, a retrórajongók körében egyre népszerűbb fátyolüvegeire is. A gyűjtemény egyik urán-oxiddal színezett vázája – a készítéstechnikából adódóan, tehát a tárgyat alkotó három üvegréteg közül a középső réteg alacsonyabb hőtágulási együtthatója miatt megrepedező, fátyolos szerkezet következtében - UV-fényben apró neonnarancs fénypont-effekteket produkál. A különleges fátyolüveg-technikát Veress Zoltán üvegtechnikus fejlesztette ki, amit a gyár tervezője, Suha Zoltán alkalmazott díszüvegekre.
Az uránüveg tárgyak felfedezésénél csak a fotózásuk bizonyult izgalmasabbnak, amiben kollégám, a fáradhatatlan, kísérletező kedvű Friedrich Krisztina az állandó és lelkes tettestársam. Kezdetben a hófehér fotósátort sötétítettük el – jobb híján télikabátjainkkal –, hogy felerősíthessük a múzeum jegypénztárából kölcsönkért pénzvizsgáló UV-fényét. E kezdeti fotókísérletekre mindig csupán hétfőnként adódott lehetőségünk, amikor a múzeum zárvatartási napján nélkülözni tudták a pénzvizsgálót. Később, miután bezárt a Színekre hangolva című kiállítás – amelynek Zöld termében számos uránüveg tárgyat láthattak a látogatók normál és ultraviola fényben –, az ottmaradt vitrinvilágítást használtuk. Késő ősszel kerültek lencsevégre a ránézésre teljesen egyszerű, palackzöld üvegnek tűnő talpas tálak és a készlethez tartozó sajtbúra. Megnéztük, hogy rakásolhatóak, avagy egymásra rakhatóak-e – az eredmény egy emlékezetes pillanat és az azt megörökítő fénykép lett.
Az uránüvegekből épített, neonzöld fényű „karácsonyfával” szeretnék minden kedves múzeumbarátnak boldog, békés és áldott ünnepeket kívánni!
Fotók: Friedrich Krisztina gyűjteménykezelő, Kerámia- és Üveggyűjtemény Főosztály
Szerző: Novák Piroska főmuzeológus, Kerámia- és Üveggyűjtemény Főosztály
Külön köszönet: Frank Márta Éva, Frank György (az ifjabb), Gyenes Pál
