Mindenki ismeri. És mindenkinek van róla egy története, el nem küldött szerelmes levele, megismerkedési sztorija, évfordulós ajándéka, félbehagyott vallomása, elpirulása, titkos vonzalma vagy ‘elsőcsókja’. A szerelem ezer és ezer formája. Az érzelmek sokrétűségét pedig mi sem bizonyítja jobban: ez az érzés számos képző- és iparművészt ihletett meg. Valentin-nap alkalmából megmutatjuk a szerelem és a szeretet legváltozatosabb arcait az Iparművészeti Múzeum gyűjteményi darabjain keresztül.
Cupido alakja egy gazdag díszítésű, 17. század elején készült, finom női aranyékszeren tűnik fel a múzeum ötvösgyűjteményéből, amint legfontosabb feladatán, a szív szerelembe ejtésén munkálkodik. Az efféle beszédes ékszer a szerelmi vágy és elkötelezettség egyértelmű hirdetője s mint ilyen, kiváló eljegyzési ajándék volt módosabb főrendi körökben.
A Zsolnay gyárban az 1900-as évben készített Váza szerelmespár-szoborral már a beteljesült szerelmet hirdeti, a Mack Lajos által a századfordulón megálmodott váza domború formája, sejtelmes eozinfényű felületén ragyogó csillagok egy éteri, gyöngéd szerelmet jelképeznek.
A virágzó szecesszió példája az a fogadószoba-berendezés, amelynek darabjait finom berakásokkal, faragásokkal készült motívumok ékesítik. A nagy díszszekrényen Tiziano méltán híres festményének, az Égi és földi szerelem című művének reprodukciója látható. E mű, összhangban a díszítőelemekkel, a szépség, a szerelem dicsérete, egyben az öröklét és múlandóság szimbóluma is.
Az érzékiség rejtett vagy éppen nyílt formában ott bujkál mindenütt a 20. század hajnalán. Ékes bizonyítéka ez a női lábat mintázó szivarvágó, amely az érzelmek és az érzékiség buja örömével ajándékozta meg a századforduló emberét, és amelyre ugyanezzel a szemmel csodálkozhatunk rá ma is.
A fenti tárgyak nagy része a Ráth György-villában, A mi szecessziónk című kiállításban megtekinthetőek.