Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Elképzelni is nehéz nagyobb távolságot annál, mint amekkora az élő Petőfi és a nevét viselő díszes kötet kora között feszült. Túl a pesti városfalon, ahol a forradalom idején legfeljebb, ha szőlőbokor virágzott a homokon, egy elegáns mellékutcában szökkent szárba a Petőfi Társaság évtizedes terve. Hatvan évvel Petőfi eltűnése után, Jókai egykori lakhelyén, Feszty Árpád közadakozásból megvásárolt Bajza utcai műteremházában nyitották meg a Petőfi-házat, a mai Petőfi Irodalmi Múzeum elődjét a költő hagyatékának őrzésére. A gondolat, hogy az addig önállóan nem gyűjtött kéziratok, relikviák külön elhelyezést nyerjenek, kifejezetten előremutató volt, a kisajátíthatatlannak vélt Petőfi-kultusz azonban, melyet intézményesíteni kívántak, e formájában már végóráit élte.

Ezt a pillanatot rögzíti ez az 1909. november 7-i megnyitó ünnepségre készült gyönyörű könyvtárgy, a Petőfi-Almanach. Gróf Apponyi Albertné elnöklete alatt adta ki a Petőfi-Ház Hölgybizottsága félezer névre szóló, számozott példányban. Dúsan aranyozott, tulipános ornamentikájú, pergament idéző színezett bőrkötését Dávidházy Kálmán debreceni könyvkötőmester egy 18. századi katekizmusról mintázta. A kemény tokkal ellátott, 477 oldalas zsebkönyvbe szerkesztője, az egyik legjelentősebb Petőfi-kutató, Ferenczi Zoltán az előző századvég már kiforrott Petőfi-képét igyekezett belesűríteni a politikus költőről. Neves művészek, irodalmárok, politikusok az alkalomra készült írásaiból válogatott, bő életrajzzal, harminc nyelvre lefordított versekkel, válogatott metszetekkel gazdagítva a kötetet.

Korszakok találkozása ez: publikált a kötetben a Kossuth hazaárulási vádja alól csak idős korára rehabilitált szabadságharcos hadvezér, Görgei Artúr, és a később trianoni békekonferencia magyar delegációjának vezetője, gróf Apponyi Albert miniszter is. Tömörkény István, Rákosi Jenő és Herczeg Ferenc írók, Gyulai Pál, Beöthy Zsolt és a nyugatos költőnemzedéket kinevelő Négyesy László irodalomtörténészek emelték a költőt Széchenyi és Heine mellé, méltatták szerelmi és politikai költészetét, korszakait, filozófiáját, sőt még Jászai Mari is értekezett versei szavalhatóságáról.

Apropó, nyugatosok. Ne feledjük, hogy a szinte már milliós, pezsgő szellemiségű fővárosban, a Nyugat indulása után bő évvel, Ady Szeretném, ha szeretnének kötete megjelenésének napjaiban járunk. Mi sem természetesebb, hogy az előző századi, fényesre csiszolt Petőfi-kép, amelyet ez az apró kötet konzerválni szándékozott, már a megjelenése után meghaladottá vált. A ragaszkodást e képhez talán leginkább Pap Károly irodalomtörténész az Erdélyi Múzeum hasábjain megjelenő ismertetője jelzi, aki hosszasan pocskondiázza a Petőfivel szembe állított „holnaposokat”, talán leginkább Adyt, és mélyen elítél minden, a kánonból kilógó értelmezést, leginkább Herczeg Ferenc Szendrey Júliát rehabilitálni kívánó óvatos kísérletét.

Valóságos időkapszula ez az apró Petőfi-Almanach: az utolsó pillanatokat őrzi a Petőfi-kultusz történetében, mielőtt még sok szörnyű korszak politikusa önálló életre keltette volna a költő szobrát, amely mögül – éppen a nyugatosok hívására – az ezt követő években bújhatott csak elő újra a költő.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/300,Szabads%C3%A1g%2C+szerelem%2C+%C3%A9sat%C3%B6bbi