Ó, de szeretnénk már ezt újra hallani, ugye?! Egy éve a szívünknek oly kellemesen nyikorgó színházi székek helyett az otthoni díványra huppanunk le – ez lett a mi komfortos teátrumi ülőhelyünk. Kosztüm helyett kényelmes mackónadrágot húzunk az esti online előadás idejére és talán még egy doboz popcornt is elmajszolunk, ami valljuk be, valódi szentségtörés lenne színházi körülmények között.

Miközben a színházba járás eleganciáját, páratlan hangulatát és látványvilágát vagy a kitörő tapsokat már egy ideje nélkülöznünk kell, a színházi világnap célja ebben az évben is a színházművészet fontosságára hívja fel a figyelmet. Tiszteleg a színészek és színházi dolgozók előtt, kérve a közönség szeretetét és támogatását (kitartását), főképp ezekben a viharverte hónapokban, években. Színház van, volt és lesz, az élőben látott előadásnak párja nincs.

De pont ezért is hiányoznak oly’ nagyon a színpadi alakítások, drámai csöndek vagy a jeleneteket kísérő kuncogás és susmus, amik mind úgy részei ennek a világnak, mint cukros zacskó csörgése a hátsó sorból vagy a kókuszgolyó-konyak párosa a színházi büfében.

                                        Terv - Színházi Kritika címlapja (Kozma Lajos, 1934)

A hiányt rengeteg hazai és nemzetközi színházi online közvetítés, felolvasóest és program igyekszik pótolni, sőt a Bajor Állami Operaház egy olyan zajgenerátort rakott ki a honlapjára, amelynek segítségével magunk keverhetjük otthon az online előadások alá a vastapsot vagy a pfujolást, az előadás előtti nézőzajt vagy a mobilcsörgést, a cukorkabontogatást vagy a pisszegést. 

Mi pedig úgy gondoltuk, hogy egy kis időutazásra hívjuk látogatóinkat az Iparművészeti Múzeum gyűjteményének darabjaival. Olyan tárgyakat, kiegészítőket, esti kulturális programhoz kapcsolódó kellékeket és öltözéketet mutatunk be válogatásunkban, amelyekkel kicsit nosztalgiázhatunk azokon az időkön, amikor kopogó léptekkel siettünk az esti 7 órás kezdésre…