Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Csodaszerek, patikus keverékek, bódítószerek szorongásra és az ismeretlen ellen – ha ma kellene válogatnunk a századforduló házipatikájából, hogyan találnánk gyógyírt a karanténbetegségre?

„Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor; diktál a beteg, írja a doktor” – nem is annyira valóságtól elrugaszkodott viccelődés a „Kérem a következőt!” főcímdala. Jól körülírja azt a kaotikus állapotot, amely a dualizmustól a második világháborúig, tehát még a dal szerzője, Romhányi József gyerekkorában is jellemezte gyógyszerpiacunkat. Persze nem az orvosi, gyógyszerészeti ismeretekben vagy a megfelelő ipari háttérben volt a hiba, sőt. Sokkal inkább a szabályozás késedelme vezetett oda, hogy a piac szereplői ellenérdekelt felekké váltak, hiszen a versenyt a rohamosan gyarapodó kereslet, meg persze az ügyeskedők diktálták. 

A századforduló környékén, mikor a pesti Kígyó gyógyszertár patikusa még ilyen gyönyörű, díszes dobozkákban szolgálta ki vevőit, vadnyugati állapotok uralkodtak a gyógyszerpiacon. Ha orvosi receptúrával érkezett a páciens, a régóta létező, rendszeresen frissített gyógyszerkönyvek szigorú előírásai alapján, többnyire a patikus saját műhelyében készült cseppekkel, porokkal, kenőcsökkel távozhatott. Az utcáról betévedők a szintén apotékákban árult illatszerek és piperecikkek mellett azonban – mert egyre inkább ezt diktálta a kényszer – gyakran az ipari körülmények között, használatra készen gyártott, ismeretlen összetételű hazai és külföldi szerek közül is válogathattak. 

A farmakológia rohamos fejlődésével egyre több modern gyógyszer jelent meg az 1800-as évek végére, a gyógyszerészek és a gyógyszergyártók ekkorra különvált tevékenysége mégis több évtizedes késéssel került csak újra közös szabályozás alá. Noha egyértelmű volt, hogy a növekvő igényeket ipari körülmények között lehetséges kiszolgálni, a gyári alapanyagok és késztermékek hatósági vizsgálata csak az 1920-as évek végén, szabályozása pedig az ’50-es évekre vált gyakorlattá. Igaz ez akkor is, ha éppen ebben az időszakban, és olyan, gyógyszerészekből lett gyárosok hatására vált sikerágazattá a magyar gyógyszeripar, mint Richter Gedeon. 

Minőség és hatásosság kérdésében azonban nehezen talált támpontot a korabeli vevő. A sajtó- és az utcai hirdetések hőskorában alkoholos italok és modern eszközök (mint a kerékpár, az írógép vagy a villanyégő) mellett legjobb esetben is csak hatástalan csodaszereket, gyógyvizeket, kozmetikumokat reklámoztak a kor ügyeskedői.

Egy korabeli ismert patikus, a hirdetései alapján 65 féle problémára (is) jó sósborszesz gyártója, Erényi Béla például Richterrel vagy a Chinoint és az Egist alapító vegyészekkel és gyógyszerészekkel ellentétben inkább a marketing területén alkotott maradandót. Amerikai mintájú sajtókampányaiban valójában életérzést, összetartozást árult a Diana gyógyszertár termékeivel, a feladatra talán még külön reklámíró szakértőt is alkalmazhatott…

A kor házipatikájában a patikusok által kevert gyógyszerek, a gyári körülmények között előállított szerves, és a hamarosan megjelenő szintetikus „gyógyszer-különlegességek”, valamint a sajtóban sűrűn hirdetett, nem egyszer diszkrét házhozszállítással is beszerezhető csodaszerek éppúgy jelen voltak, mint az alkoholok és a különféle, akkor még szintén szabályozatlanul hozzáférhető bódítószerek. A kereslettel sem lehetett probléma. Az ekkoriban kialakuló nagyvárosi életformával járó stressz, a változástól és a betegségektől való félelem (két világjárvány, pestis és influenza is szedte áldozatait a századvégen) legalább annyira sújthatta a kor emberét, mint ma e sorok íróját és olvasóit a hasonló tüneteket produkáló, szorongással, ingerlékenységgel járó tünetegyüttes, a karanténbetegség. 

Távol álljon tőlünk, hogy gyógyszerek szedésére buzdítsuk a kedves olvasót – bízzuk ezt ma is az orvosokra és a gyógyszerészekre. Ha valamit mégis tanulhatunk laikusként a századelő gyógyszerkultúrájából, talán éppen az, ami a Diana-hirdetésekben is sűrű hivatkozási alap: a problémáinkkal nem vagyunk egyedül. Javasoljuk, idegnyugtatásul látogassanak virtuális múzeumokat, nézegessék például honlapunkon ezeket a gyönyörű századelős bútorokat, gyógyszeresdobozkákat, patikaedényeket! 

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/303,Elgurult+a+gy%C3%B3gyszere%3F+Nincs+egyed%C3%BCl%21