Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

A miniatűr portré, mint a társkeresés vagy rajongás eszköze? Bizony volt idő, amikor a jegyespárok egymásnak küldött kis apró, festett portrék nyomán kaptak benyomást jövendőbelijükről és a házasulandó felek az egyetlen „képküldő médiumot” használva miniatűr képmásokat juttattak el egymáshoz.

Remek példa erre a valószínűsíthetően egy eljegyzés alkalmával készült portré, Moritz Joseph Johann Baptist Fürst von Liechtenstein miniatűrportréja 1805-ből, aki egy évvel később feleségül vette Esterházy Mária Leopoldinát. Mivel stílusban, anyagban, valamint beállításmódban teljesen megegyeznek, illetve egymással harmonizálnak, akár képes bemutatkozásként is működhettek. Az persze más kérdés, hogy mennyire voltak valósághűek ezek az ábrázolások, a frigy reményében ugyanis sokszor még idealizálták is a vonásokat. Az előnyteleneket talán meg sem örökítették, ha nem lehetett kihagyni, hát finomítottak rajta.

Az aprólékos gonddal elkészített képmások az évszázadok során más és más funkciót is betöltöttek, mint például a szeretett vagy tisztelt személy képmásának birtoklása. A 16-17. századi szokás volt, hogy az uralkodók portréikat kitüntető szándékkal ajándékozták kegyeltjeiknek, ezek olykor igen értékes, nemesfémből készült darabok voltak drágakőberakással.

A művészetben egészen különleges műfajnak tekinthető miniatűr portrék kialakulása még a reneszánszhoz vezethető vissza, ez a fajta ábrázolás a 16. század elejétől egészen a 19. század közepéig virágzott, mikortól is a fotográfia végképp átvette a festett darabok helyét.

Az itt látható, I. Ferenc József császárról készült portré különlegessége, hogy porcelán alapra festették. A gondos részletességgel megfestett képmáson a császár rendjelei is jól megfigyelhetők.

Ugyanakkor nem volt egyedi eset, hogy hajtincset is rejtettek a medálba, amelyet a szeretett személyről olykor halála után vágták le, íly módon őrizve meg az emlékét. Egy ilyen tincs található gyűjteményünk másik portréjánál: ez II. Lipót császár egyik fiát, Habsburg-Lotaringiai Lajos főherceget ábrázolja, a szétszedhető medalion hátoldalán a koronát szőke haj keretezi, amely a főherceg saját haja lehetett.

Mielőtt azt gondolnánk, hogy ‘nagy kép - nagy gond, kis kép - kis gond’, ki kell ábrándítanunk az olvasót: a miniatűr képmások készítői pontos technikai előírásokat követtek, a megfestés nagy gyakorlatot kívánt, egyrészt a méret miatt, másrészt a felület már nem igazán ad lehetőséget a változtatásra. A portrék anyaga is sejtelmes, sok esetben az afrikai elefánt agyarából készültek.

Az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében számos miniatűr portré található. Több főúri vagy nagypolgári gyűjtőtől is származnak. Mindegyik által egy-egy külön világ nyílik meg, hiszen különleges személyiségek életének részleteit is tükrözik, többnyire életük fontos szakaszában készültek.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/323,Teny%C3%A9rnyi+vil%C3%A1gok