Ha valaha volt a magyar piacon olyan termék, amelyet jócskán megelőzött a híre, és már sokan kerestek, mielőtt maga a krém létezett volna, akkor az a Helia-D! A 80-as évek elején a polcokról a debütálása napján elkapkodott ‘csodakrém’ marketingjére nem is igazán költöttek. Miután elterjedt, hogy milyen varázslatos a hatása a bőrre, tulajdonképpen mindenki ezt szerette volna használni.
A Helia-D története meseszerű: a hetvenes években Nedeczky Jenőné (Nedeczky néni) az erőteljes fizikai munkától meggyötört kézfejére a napraforgó szárának levéből tett pakolást, a hűsítő nedű pedig megnyugtatta, sőt jelentősen helyrehozta kiszáradt bőrét. A Helianthus annuus, azaz a napraforgó szárából kinyert gyógyító szérummal odahaza kísérletezgetni kezdett, amellyel kezdetben ismeretségi körében aratott sikert, majd – a híradásoknak köszönhetően – hamar híre ment, a debreceni Biogal Gyógyszergyár pedig megvásárolta a kivitelezésre készített kivonat ötletét.
Csak természetes összetevői révén az egyik első hazai biokozmetikai terméknek is nevezhető, ezzel jócskán megelőzve korát. A nagyüzemi gyártást 1982 derekán kezdték meg, amelyet türelmetlenül vártak a vásárlók. A debreceni gyárba sürgető levelek százai érkeztek naponta a krémmel kapcsolatban – írja Acsai Judit a Helia-D-sztori című esettanulmányában. A termék elképesztő sikerére reagálva, a gyár szélesítette a termékpalettát – az arckrémektől egészen a hidratáló kendőig. A Helia-D krém ma is piacon van, de már egy jóval szűkebb termékcsaláddal.
A krém sikeres fogadtatása közben a termék csomagolásának és exkluzív külsejének megvalósítása okozott némi fejtörést a gyártónak. A kence összetétele miatt egy sötétebb tónusú, fényt át nem eresztő tégelyre volt szükség, amelyben az arcfrissítő meghatározott idejű tárolás után sem veszít minőségéből. A csomagolás kialakításánál még az is szerepet játszott, hogy a termék időközben külföldi vásárlókat is meghódított, így a készítmény külalakja a versenyképesség szempontjából sem volt elhanyagolható. Hogy a fekete üveg festett Helia-D arany betűkkel mennyire volt különleges, mi sem bizonyítja, hogy a kozmetikai termékcsalád csomagolása 1984-ben elnyerte a Magyar Formatervezési Tanács Ipari Formatervezési Nívódíját.
Kísérletezés Hollóházán
A 70-80-as évek fordulóján az akkor már egy évtizede külföldön élő Szász Endre és a Hollóházi Porcelángyár között elindult az együttműködés, így a művész megkezdhette kísérletező munkáját – meséli Pálfi József A hollóházi porcelán című könyvében. Így készültek el Szász nagyméretű porcelán pannói, amelyek a mai napig megcsodálhatók például a Győri Nemzeti Színházban az alsó nézőtéri bejáró mellett, és ekkorra datálható a gyár profiljába inkább illeszkedő, Szász-grafikával készült teáskészletek, vázák és étkészletek gyártása is.
Szász egyik porcelángyári munkatársának elmondása alapján a porcelán megfestésének ötlete egy teljesen fehér porcelánkészletben szervírozott teához köthető. A művész az általa megálmodott képeket rajzolgatni kezdte a csészékre, tányérokra, felesége pedig eltette ezeket a „mintadarabokat”. A Szász-féle elképzeléshez aztán a Hollóházi Porcelángyár Kísérleti Stúdiójában született meg a technika is, amellyel a porcelánokon megjelenhetett a kész grafika.
A Szász Endre dekorációjával díszített Helia-D tégelyből limitált számú darab készült, exkluzív papírdobozban, aranyozással, több színárnyalatban árulták. Talán nem meglepő, hogy ez az ajándékcsomagolás szintén formatervezési nívódíjat nyert – már 1986-ban. Mindemellett egészen érdekes tény, hogy ezek a porcelánalkotások még négy évtized után is keresett darabok hazai és nemzetközi aukciókon.
