Lóvontatású „gyorskocsival” a Balatonra? A századfordulót megelőző évtizedekben egyéb közlekedési eszköz híján bizony rá kellett szánni az időt az egész napot igénybe vevő utazásra. A kényelmes lejutást 1861-től a déli, később az északi parton végigfutó vasútvonal kiépítése hozta el a kikapcsolódni vágyó közönségnek. Ennek köszönhetően a Balaton-parti települések összeköttetésbe kerültek a gyorsan növekvő fővárossal, ekkorra épültek ki az első fürdőtelepek, amelyeken fövenyes strandokat létesítettek, fürdőházakat építettek, a hűs hullámok közelsége új társasági találkozóponttá tette a ‘magyar tengert’.
Főképp a gyógyvizekkel rendelkező fürdővárosok – mint Hévíz vagy Balatonfüred –jelentették a fő úticélt, a gyógyulást segítő szénsavas és savanyúvíz-források igazán vonzónak tűntek. A déli part települései – Fonyód, Balatonboglár, Balatonlelle és Siófok – a sekély vízállás miatt a gyerekes családok kedvelt fürdőhelyei lettek.
A Balaton-part a ma is ismert pihenőhellyé az 1900-as évek utolsó részében vált, ahogy a városban dolgozó, szabadidejét tartalmasan eltölteni kívánó városi polgárság folyamatosan megjelent. Keszthelyen a nagyközönség fogadását már az 1891-ben épült új hajókikötő is lehetővé tette, valamint a szállodák és éttermek is nagyban számítottak a turistákra.
A nyári lazítás nem feltétlenül a vízben mártózást és a napozást jelentette, sokkal inkább a vízparti sétákat, ismerkedésre alkalmas eseményeket, valamint tóparti nézelődéseket, beszélgetéseket, kávézásokat. A makulátlan nyári öltözet, a stílusos megjelenés, a napernyő és egyéb kiegészítők a vízparton is a reprezentáció elmaradhatatlan kellékei voltak. A pihenni érkezők útipoggyásza, az általában bőrből készült, nem csekély súlyú úti neszesszerek és kofferek szintén az öltözethez passzoló strapabíró darabok voltak.
A fürdőzési etikettet a kor illemszabályai ebben az időben még jelentősen befolyásolták. A hölgyek fürdőruhája valóban egy ‘ruha’ volt és inkább a mai utcai viselethez hasonlított, sok esetben harisnyával, cipővel és kalappal kiegészítve. Ahogy a nők különböző sportokhoz – például teniszhez – használt öltözetei egyre könnyebbek és rövidebbek lettek, úgy követték ezt a testhezállóbb és nagyobb mozgásteret nyújtó strandruházatok is. A nemrég nyílt Dresszkód: szecesszió című viseletkiállításon nem csak a fürdőruhákból kaphatunk kis ízelítőt, hanem a könnyű nyári viseletekből, napernyőkből és kalapok világából is.
És mint ahogy mi sem térünk haza manapság kis szuvenírek nélkül egy-egy utazásból, a századforduló nyaraló közönségének is ugyanúgy igénye volt egy kis szeletet hazavinni a tóparti hangulatból. A porcelánból készült emléktárgyak – mint a füredi savanyúvizet „reklámozó” talpas pohár, a kávéskészlet tihanyi vagy füredi látképpel – a vásárlóképes közönség népszerű csecsebecséi lettek.
