A sport, mint szabadidős tevékenység a 19. század végén jött divatba. A testmozgás – az alakformálás és az egészség megőrzése mellett – kiváló lehetőséget nyújtott az illemnek megfelelő társas időtöltésre és a párkeresésre is. A Ráth György-villa Dresszkód: szecesszió című kiállításán betekinthetünk a századforduló trendjeibe, pár sportosabb ruhadarabot is megtekinthetünk az akkortájt megújuló női divatból.
„Ügyetlenkedtünk, bizony; szokatlan dolog volt az itt, hogy az ember ugráljon, szaladozzon, lihegjen, mikor nem kénytelen vele; és mint a gyerek, színes labda után. Mi, asszonyok talpaltunk, hajladoztunk, melegedtünk délelőtt a háztartásunkban eleget, én legkivált, délutánra az ember már ülni kívánt szépen kiöltözve, befűzve; felfésült haját össze nem csapzani, rendbe szedett arcbőrét ki nem izzasztani idegenek, férfiak előtt: és nem porozni össze finom, hegyeske cipőjét. Én bizony nemigen erőlködtem a játékkal, de társaságban levésre, szórakozásra jó ürügy volt ez nagyon.”
A fenti sorok Kaffka Margit Színek és évek című regényéből származnak, amelyben a századfordulón élt nők sorsával és életstílusával foglalkozik. A hölgyek esztétikus megjelenéséről és a teniszezésről szóló rész pontos képet ad arról, hogy a nők java csak „szórakozásból” sportolt és a kidolgozott izomzat egyáltalán nem tűnt trendinek akkoriban. Jegyezzük meg azt a tényezőt is, hogy a sportolást sem mindenki engedhette meg magának, sokáig főként a módosabb rétegek kikapcsolódási lehetősége maradt.
A 20. század elején elterjedt kényelmesebb és rugalmasabb fűzők is lehetővé tették a szabadabb mozgást. A lovaglás, a krikettezés, a golfozás vagy az ugrókötelezés folyománya az lett: el is hagyták a nagy terjedelmű ruhákat. Meghatározóvá vált például a dekoratív és könnyen tisztítható új ruhadarab, a blúz viselése. A magas, álló nyakrészbe varrt merevítő tartást adott az öltözetnek, amelyhez leggyakrabban harang vonalú szoknyát viseltek. A szoknya övére erősítve a viseletet tarsoly, óra, kulcs vagy legyező egészítette ki.
A sportesemények, így az olimpia is nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a női sportruházat fejlődjön, és egyre több versenyszámban a hölgyek is lehetőséget kapjanak. A testhezállóbb sportöltözékek akkor jöttek divatba, amikor a világversenyeken már rövidebb és kényelmesebb dresszekben szerepeltek a sportolónők. Például az 1900-as párizsi nyári olimpia volt az első, ahol már női sportolók is indulhattak, itt nyert aranyat az első női olimpiai teniszjátékos, Charlotte Cooper.
“Az 1884-ben indult Herkules című sportlap például a kezdetektől támogatta a női sportot és igyekezett képes, ismeretterjesztő cikkeket írni a legkülönfélébb női testgyakorlatokról” – írja Kozák Péter az Illem, sport és divat. Amazonok a századfordulón című könyvében. A lap népszerűsítő anyagai ellenére a női sport csak szűk körben és kevés sportágban terjedt el, az első időkben fő funkciója továbbra is a társasági életben való aktív részvétel volt. A 19. század végén a testgyakorlat-órák már megjelentek a lányiskolákban, ahol a tornaruha térdig érő szoknyát és bő, lezser blúzt jelentett.
Ahogy az egyenjogúsági kérdésekben, úgy a korral haladó ruházat elfogadásában is meg kellett vívniuk mindennapi harcaikat a hölgyeknek. A nőegyletek és -mozgalmak kényelmesebb, a sportoláshoz komfortosabb öltözékek népszerűsítéséért is felemelték hangjukat. Álláspontjuk szerint a divat megújítása a nők helyzetének változását is magával hozza majd, akár csak a könnyebb mozgás lehetőségét vagy luxusát.
