Az Iparművészeti Múzeum az elmúlt évtized során szecessziós műtárgyainak digitalizálása mellett a magyarországi szecessziós építészet mintegy 60 kiemelkedő jelentőségű emlékét is dokumentálta. Számos európai intézmény részvételével egy interneten elérhető térkép is készült, amely a budapesti és közép-európai szecessziós épületek elhelyezkedését mutatja be. Ezt a Partage Plus projekt tette lehetővé, hogy az Iparművészeti Múzeum oldalán egy online megtekinthető, gazdag szecessziós építészeti gyűjtés jöhessen létre, amelyből most az egykori Hungária fürdő épületét vesszük górcső alá.
Attraktív szecessziós homlokzata emeli ki a belváros közepén található egykori Hungária-fürdő épületét az őt körülvevő utcai épületegyüttesből, de talán épp emiatt álljunk meg egy pillanatra a Dohány utca 44-es számú háza előtt. (Ha időnk engedi, az épületbe is beléphetünk.) A 2010 óta hotelként működő épület helyén és az azt övező telken egykor a közönség által nagyon is kedvelt fürdőház üzemelt, amely a 19. század elejétől a környék lakosainak felüdülést és fürdési lehetőséget nyújtott.
Az 1820-as években az ásványi sókban gazdag, hideg víz felfedezése kútásás közben lepte meg akkori tulajdonosát, Gamperl András selyemkereskedőt. Az élelmes üzletember 1827 májusában meg is nyitotta a Gamperl-féle Vasfürdőt. Az 1838-as pesti árvíz sajnos nem kegyelmezett az épületnek sem, de a rövidesen újjáépült fürdő már Hungária néven vált ismertté. A Nyár utca – Dohány utca – Klauzál utca által határolt területen üzemelő Hungáriát is az úgynevezett „ásványfürdők" között említhetjük, amelyek az 1800-as évek közepén váltak keresetté Pesten.
1897-ben a Ringer testvérek vásárolták meg a Gamperl-féle vizes komplexumot, a területen kő- és gőzfürdőt, egy másik bejáraton át pedig gyógyvizes népfürdőt alakítottak ki. A fent említett Dohány utca 44. szám alatti házat is ők vették meg 1906-ban és csatolták a már fürdőként üzemelő telekhez, hogy ott hatalmas úszócsarnokot emelhessenek.
Az impozáns épület terveinek elkészítésével Ágoston Emilt bízták meg, az építész új, impozáns bejáratot, mögötte nagyméretű úszócsarnokot alakított ki. A szecessziós stílusban megépülő ingatlan nagyjából 10 évig működött ebben a minőségében, majd az Ingatlanbank tulajdona lett, és előbb mozivá, később színházzá alakították át. Az 1950-es évektől elhanyagolt ingatlan egyes fürdésre alkalmas részeit még a mellette lévő Continental szálló vette igénybe egy ideig, de ennek bezárása után, 1970-től az egykori fürdő becsukott.
A használaton kívüli fürdőépület jelentős része elpusztult, de az egykori úszócsarnokból megmaradt, Dohány utcára néző lépcsőházi épületrész és a ma is ismert impozáns főhomlokzat 2005 óta műemlékvédelem alá tartozik.
2010-ben új időszámítás kezdődött az ingatlan életében: az egykori Hungária fürdő területén az átépített Continental Hotel Zara szálloda nyitott meg. A beruházó fontos szempontja volt a fővárosi szecessziós építészet gyöngyszemének minél hitelesebb helyreállítása. Korabeli tervek híján a századfordulós épület egykori fényének megidézéséhez az 1960-70-es évekből fennmaradt fotóanyag volt az építtetők segítségére, így az úszócsarnok részleges újjáépítése és a külső homlokzaton látható domborművek újjászületése is ennek köszönhető.
Az egykori Hungária Fürdő romos utcai frontjának helyreállításáért a beruházó, valamint az építész és a közreműködő művészettörténész munkáját 2010-ben Podmaniczky-díjjal ismerték el. Ezt azok kapják évről évre, akik jelentős munkát végeznek az épített örökség megismertetése, megszerettetése és megóvása érdekében. A felújítás révén visszakapta korábbi fényűző megjelenését, a helyreállított több mint száz éves homlokzat pedig fennen hirdeti az épület egykori pazar fényét.
