Tekintsenek meg az ötvösgyűjteményből egy különleges ékszert egy különc alkotótól: René Lalique függőjén a sejtelmesen lebegő nőalakot.

Az Iparművészeti Múzeum ötvösgyűjteményében található Függő lánccal nem csupán egy luxusékszer, hanem egy sejtelmes múzsa ihlette darab, egyedi alkotás a francia art nouveau és art deco egyik legnagyobb mesterétől.

Egyszerre bizarr és gyönyörködtető René Lalique stílusa, nem véletlen, hogy a szecessziós ékszerművészet egyik legkiválóbb alakja. Gyakran jelennek meg baglyok, pávák, szitakötők vagy éppen denevérek az alkotásaiban, de a francia költők művei által ihletett „végzet asszonya” típusú élőképek is jellemzik munkáit.

Az Iparművészeti Múzeum közvetlenül tőle vásárolta ezt a különleges kivitelezésű, gyémántköves függőt, amely feltételezhetően Loïe Fullert, a kor legendás táncosnőjét ábrázolja, akinek egyedi táncmozdulata a szecesszió híres motívuma volt. Híres, 1895-ös koreográfiáját, a Danse serpentine-t hasonló, palástszerű lepelben táncolta, mint a műtárgyon is látható. (Korábbi cikkeinkben már írtunk Fullerről – többek között – egy asztali villanylámpa kapcsán.) 

Lalique művei megtalálhatóak különböző múzeumokban világszerte, önálló intézményt azonban a kétezres évek elején kapott Franciaországban. Itt több mint 650 műtárgyat tekinthetnek meg a látogatók 900 négyzetméteren, ahol bizonyos alkotások története is végigkövethető az 1900-as párizsi világkiállítástól. Ezen az országok nemzetközi bemutatkozására szervezett expón az Iparművészeti Múzeum akkori főigazgatója, Radisics Jenő is vásárolt a múzeum gyűjteményébe.

A világkiállításon – ahol ékszerei szenzációt keltettek – egy korabeli szakértő beszámolója szerint: „A világ minden tájáról összesereglett emberek megálltak vitrinje előtt, amelynek hátterében egy óriás bronzdenevér terjesztette ki szárnyait és ahol még soha nem látott kincsek feküdtek. Milliók csodálták, vizsgálták, istenítették, bírálták őket.” Lalique sok szempontból különleges művész volt, a korábban megvetett féldrágaköveket is előszeretettel használta, illetve az ő újítása volt a félhold alakú ékszer vagy a félköríves fésű, melyet nemes anyagokkal, aranyvirágokkal díszített. Nem más művészeket, stílusokat másolt, hanem a kor divatjának megfelelően a természetből merített ihletett, műveit gyakran díszítette hüllőkkel, rovarokkal, ijesztő fantázialényekkel, ez tette műveit egyszerre különlegessé, bizarrá, és egyes kritikusai szerint megbotránkoztató szándék is rejlett munkái mögött.