A könnyed elegancia jellemző Mack Lajos munkáira, tárgyai csak úgy ontják magukból a pozitív energiát. Természetesen nem spirituális értelemben, alkotásai egyszerűen jó érzéseket keltenek az emberben, a természet, a mitológia és a szépség harmóniájának köszönhetően.

Az Iparművészeti Múzeum kerámia- és üveggyűjteményében található Váza szerelmespárral című alkotásán nem csupán egy romantikus pillanat jelenik meg, játszva a formákkal és az anyagokkal, hanem Mack a szerelem mélységét, földön túli élményét fejezi ki. A váza domború alakja és a felületén található eozinfényben tündöklő csillagok arra utalnak, hogy a pár az égbolton jár, mely a tiszta, gyöngéd, éteri szerelem szimbóluma. Az ilyen típusú tárgyai tették népszerűvé: táljait, vázáit, lámpáit finom, kecses, lobogó öltözetű nőalakokkal díszítette.

Mack Lajos a bécsi képzőművészeti akadémiai tanulmányait követően került a Zsolnay-gyárba 1899 novemberében. Eleinte az 1900-as Párizsi Világkiállítás Huszár-termébe szánt szobrok megformálásában segített, az igen elfoglalt, szintén szobrász és keramikus Apáti Abt Sándornak.

Közös munkájuk – a fennmaradt anekdota szerint – annyira sikeres volt, hogy a későbbiekben egy Abt által már megformázott Ferenc József-alakot Mack „kiütött a nyergéből”, azaz az ő figurája került az eredeti lóra. Ez a kis történet a kettőjük között lévő bizalomra és Mack megoldókészségére utal.

Leginkább figurális díszítésű luxus használati tárgyakat tervezett, mintadarabokat készített, de jellemzően 1905 után számos dekor is a nevéhez fűződik. A már fent említett nőalakjai, melyeket előszeretettel jelenített meg díszedényein és védjegyének tekinthetőek, hatalmas népszerűségnek örvendtek, olyannyira, hogy az 1930-as években sajátkezűleg újította meg gipszformáit az újra induló gyártás érdekében.