„Az olyan ember, aki könyvet olvas, soha sincs egyedül.” Carlo Goldoni, olasz drámaíró gondolatát szépen illusztrálják az Iparművészeti Múzeum műtárgyain látható, könyvükbe bújó és olvasmányaikba mélyedő női és férfi alakok.
Mindenkinek mást jelent egy-egy kötet, amely azon túl, hogy szórakoztatásra, a történetekkel való mélyebb foglalkozásra is ösztönöz, kritikus gondolkodásra is sarkall. Az élmények megosztása, más szemléletek, nézőpontok megismerése és az olvasás szeretete hozza össze például a könyvklubokat és olvasóköröket is, a figyelemre méltó köteteket pedig könyvajánló blogok szűrik ki az olvasóközönségnek.
Ma már színművészek, közszereplők, politikusok osztják meg kedvenc olvasmányaikat közösségi felületeken, tematikus könyves listák készülnek nyári- és karácsonyi szünetre, lazítós napokra, és nagy népszerűségnek örvend a Hozz egy könyvet, vigyél egy könyvet nevű kezdeményezés is, amelynek keretében utcai, nyitott könyvespolcokról vehetünk le érdekes könyvet, cserébe pedig egy általunk kiolvasott kötetet helyezhetünk el. Egy szó mint száz: olvasni menő!
Egy olvasmányába mélyedt, kecses kézmozdulattal könyvet tartó hölgy látható elsőként bemutatott tárgyaink sorában. A kor ismert festőművész-grafikusa, Faragó Géza által készített ex librisen a Lipótvárosi Társaskört illusztráló elegáns hölgyalak jelenik meg. Az ex librisek úgynevezett tulajdonjegyek, amelyeket eredendően könyveikbe ragasztották tulajdonosaik. Az 1911-ben alapított, Szent István körút 1. szám alatti házban működő Lipótvárosi Társaskör egyik ilyen ‘könyvjelzője’ is a múzeum gyűjteményében található. A Társaskör korszakának egyik legjelentősebb polgári egyleteként működött, tagsága az újonnan épülő lipótvárosi polgárságból, képzőművészekből és közéleti szereplőkből állt.
Az 1800-as évek elején készült Jean-Baptiste Balthazar tűzaranyozott bronz rátétekkel díszített, fehér márványtalapzaton álló kandallóórája. A kétoldalt azonos pózban ülő, antik viseletbe öltözött figura – olvasó fiatal nő és író fiatal férfi –, a stílus szimmetrikus elrendezésre való törekvéséről tanúskodnak. Ez az empire stílusú (Napóleon császársága idejére tehető) időmérő az antikvitás hagyományos görög és római motívumait alkalmazza díszítőelemként, és szimbolikus elemként megjelenik az óraház tetején lévő császári sas is.
Joseph William Simpson brit festőművész a századfordulón könyvművészeti kiadványokkal és illusztrálással foglalkozott, egyúttal kiadója volt a The Book of Bookplates című összefoglaló kötetnek, majd ezt követően a The Book-Lovers' Magazine szerkesztője. Az általa készített, Fiffi Kuhnnak dedikált ex librisen, szecessziós stílusú, dús, növényi indákkal megrajzolt keretben egy olvasó nő elegáns figurája látható, fekete földig érő ruhában és hajkoronával.
A hasonló témákat ábrázoló órák különösen jól illettek a könyvtárszobákba. Olvasásban vagy művészi tevékenységében elmerülő ember látható Georg Geiger bécsi órásmester 1840 körülre datált, aranyozott, faragott fa asztali óráján. Az olvasó nőalaknak csak a profilját látjuk, tekintetét olvasnivalójára szegezi, így teljesen kizárja a külvilágot.
