Itt az őszi szünet és vele együtt (az iskolapad helyett) a kirándulások, a kakaóillatú, meleg lakásban való bekuckózás, a véget nem érő játék és a család közösen szerzett élményeinek ideje. Az elmúlt egy-két évszázadban a gyermekek játékai hatalmas változásokon mentek keresztül mind anyagukban, mind szórakoztató funkcióikat tekintve, de valahol megnyugtató látni, hogy a babaszoba, a kockajáték, a közösen játszható társasok vagy a fa elemekből építkező logikai fejtörők ugyanúgy részei a mai kínálatnak és keresletnek is. Lássuk, milyen játékos az Iparművészeti Múzeum gyűjteménye!
Bár az intézmény profiljába nem tartozik a gyermekjátékok gyűjtése, már alapításától megannyi példány bekerült a gyűjteménybe. Ennek fő oka inkább a különféle technikák, anyagok vizsgálata. A korábbi századokban a társadalmi elit, a felső rétegek számára míves anyagokból készültek ezek a tárgyak, méghozzá nagyon igényes technikai kivitelben: egyátalán nem volt ritka az elefántcsont vagy az intarzia, a textilbevonatú, hímzett ostáblák, vagy porcelán, netán öntöttvas sakk-készlet.
Vessünk csak egy pillantást erre az 1915 körül idehaza készült babaszobára: az enteriőr, a bútorzat, a tapéta, a szőnyeggel terített padló, a képek a falon, mind a gyermek való életterének miniatűr változata. Az első babaházak és bababútorok már a kései középkorból ismertek, a fából, papírból és textilből készített kis lakásban a gyerekek a való élet kicsinyített másával találkozhatnak. A játékszerek anyaga legtöbbször fa volt, ez a könnyen megmunkálható anyag festhető, faragható és olcsó is volt. A gyerekek szívesen játszottak ilyen játékszerekkel jó formájuk és kellemes tapintásuk miatt.
Ez a kis pörgentyű az 1800-as évek elejéről származik, a betűkkel ellátott kis forgó játék valószínűleg egy társasjáték vagy esetleg szóképző játék része lehetett. Az esztergált, csontból készült kis eszközre különböző színű kapitálisokkal betűpárokat festettek, a ‘szerencse forgandó’ elvén működő pörgentyű bizonyára vidám perceket hozott társaságnak.
A Richter-féle kőépítőszekrény tartalmáról már neve is árulkodik: a díszes fadobozban szépen megmunkált, valódi kő építőkockák találhatóak. Bár ez az építőjáték kifejezetten egy-egy tervrajz alapján megépítendő objektumhoz szükséges darabot tartalmazott, számos kreatív építmény elkészítésére is lehetőséget adott. Ez a Türingiából származó, kőporőrleményből préselt készlet a 19-20. század fordulóján népszerűbb volt, mint a fa építőkocka. Az építőkövek felülete szemcsés volt, így a kockák súlya is hozzájárult a könnyű építéshez és stabilitáshoz. Gustav és Otto Lilienthal testvérpáros tervei alapján készült építőkockákat – mivel nem volt hozzá anyagi keretük - Friedrich Adolf Richter vállalkozó vezette be a német és a nemzetközi piacra.
Az építőkockák népszerűsége töretlen, szinte a gyermekek első játékai között találhatjuk a fából készült, különféle formákat tartalmazó építőszetteket. A kockajáték segíti, hogy a gyermek felfedezze a világot és fejlessze a fantáziáját. A több színben és formában kapható építőkockák fejlesztik a koncentrációs és koordinációs készséget, valamint a finommotorikát.
Szintén különleges darab, egy kordokumentum is ez a papírtáblás kirakójáték az 1840-es évekből. Ebben többek között a kor technikai vívmányainak számító, a közlekedést forradalmasító gőzmozdony, gőzhajó, valamint léghajó jelennek meg a hagyományos közlekedési eszközök, a gyaloglás, a lovaglás és a postakocsi mellett. Ez a játék is Jeremias Bermann nevéhez kötődik, aki számos más játék innovátora volt, fantáziának és ötletnek nem volt híján.
A táblajátékok elengedhetetlen kelléke, a játéktábla a főúri, fejedelmi családok részére igen ritka, egzotikus anyagból s nagy mesterségbeli tudással készült. A sakk mellett — mely vitathatatlanul a logikai, taktikai játékok fejedelme —, a táblajátékok közül az ostábla, a malom és a dámajáték volt a legnépszerűbb. A játéktáblákat, dobozokat igyekeztek — praktikus módon — úgy kialakítani, hogy a rendelkezésre álló felületek maximális kihasználásával több játék használatára alkalmassá váljanak. Így a XIV. századtól ügyesen kombinálták a sakkra és dámajátékra egyaránt alkalmas 8x8-as mezőt a malom-, illetve ostáblákkal. A játéktáblák egymáshoz illesztésével díszes játékdobozokat készítettek, amelyek összecsukhatók voltak. Bennük tárolták a figurákat, a bábukat, a dobókockákat és a játékköveket, amelyekkel a malom, a dáma és az osjátékot játszották. Kinyitva a doboz két belső fele általában ostáblaként szolgált, míg a két külső felületen volt a sakk és a dámajáték, valamint a malom alaptáblája.
