Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

„A habfürdő az elképzelhetően legtökéletesebb ruha. Nincs az a pehelypaplan, mely könnyűségben és hővisszatartó képességben a habfürdővel vetekedhetnék. A habfürdőben ülő beteg voltaképen nem tett mást, mint a legkönnyebb és legmelegebb ruhát vette föl” – olvasható az Orvosi Hetilap 1929. júliusi számában. Hideg téli napokon, mint ez a január 8-i habfürdő napja (National Bubble Bath Day), kicsit merüljünk el a relaxáló fürdés luxusában, hagyjuk a tusolást másnapra, és fújjunk buborékokat a gőzölgő fürdővízben.

Őszintén: mikor merültünk el utoljára egy nagy habos fürdőben, állig buborékba burkolózva? A ráérősen ellazulós formában mintha ritkábban engednénk meg magunknak, legtöbbször csak beugrunk a zuhany alá, és már indul is a nap. A pancsolás élménye leginkább a gyermekek esti programja maradt, és a filmesek hangulatfestő kelléke.

A legkorábbi habfürdőt szappannal habosították – miután a szappanpelyhet elkezdték forgalmazni. Nagyobb népszerűségre az 1930-as években tett szert, a gyártók termékskálájukat is ekkor bővítették. Hírlik, hogy az érdeklődés egyik kiváltója a Broadwayn játszott, A nők (The Women) című színdarab egyik jelenete volt, ahol az eredeti, 1936-os előadásában a fürdőhab egyfajta díszletként funkcionált a jelenethez, vonzó kikapcsolódást ígérve a fáradt testnek.

A habfürdő-napon merüljünk el az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében!

A Baeder szappangyár készítményeként megismert Caola termék nevét a gyártulajdonos kislányáról kapta. A 20. század hajnalán Baeder Hermann, aki az illatszer- és szappankészítés tudományát külföldön tanulta, idehaza nyitott laboratóriumot. Baeder lányát Carolának hívták, de a kislány még nem tudta helyesen kiejteni a saját nevét, egyre csak a „kaola, kaola” szót hajtogatta. Az apa – a fülének kedves szójáték után – Caolának nevezte el az új termékcsaládot. A szappanhoz az akkoriban számos termék csomagolását tervező Lukáts Kató álmodott meg egy kék csillagokkal díszített, színes virágcsokrot ábrázoló borítást.

Csehországban, a századfordulón készült széles, mélyöblű mosdótálra úgy is tekinthetünk, mint napjaink pár perces tusolásának megfelelője. A habos pancsolás sajnos kivitelezhetetlen benne, de tulajdonosának minden alkalommal biztos felfrissülést hozott. A díszes vizeskancsó, a téglatest formájú fogkefetartó és az ovális szappantartót tartalmazó fürdőkészlet darabjait gazdag, stilizált növényi ornamentika díszíti.

A habokból előtűnő, kecses nőalak sziluettje és a vízbuborékokat idéző dekoráció tűnik elő René Jules Lalique (1860–1945) üveg dísztálján. A rendkívül sokoldalú ötvös, ékszerész, üvegtervező művész tanulmányait Párizsban, majd Londonban mélyítette el.

Figyelme később fokozatosan az üvegtervezés szerteágazó műfajai felé fordult, 1918-ban alapította meg Wingen-sur-Moderban (Elzász) ma is működő üveggyárát, ahol előszeretettel használt maratott és opalizáló üveganyagot. Itt készült az art deco eleganciáját sugalló, anyagában az opálkövet utánzó dísztálja is.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/441,F%C3%BCrd%C5%91+habbal