Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Amikor Rippl-Rónai József egyik sorsfordító munkáján, az Andrássy-ebédlőn dolgozott, Zsolnay Miklós 1897-ben elhívta Pécsre, hogy figyelmébe ajánlja a gyár új technikáját. Rippl-Rónai sok időt töltött a Zsolnay-otthonban, ahol Andrássy gróf étkészletét tervezte. A gyönyörű kehely is ennek a munkának volt a része, amelyen a labradorit-hatású máz kék-zöld-arany színjátékú márványos színjátékot ad, lila irizálással. A tulipánt idéző tárgyat borító eozionmáz a labradorit féldrága követ utánozza, elnevezését is ennek köszönheti. Több olyan műtárgy is készült – köztük a kehely is –, amely végül nem került Andrássy budai palotájába, hanem a Zsolnay-gyárban maradtak.



Az 1890-es években Rippl-Rónai elhagyta mesterét, Munkácsy Mihályt, hogy önálló stíluskísérleteire fókuszáljon. Az iparművész sokszínű alkotásba kezdett, plakátot, meghívót, könyvillusztrációt, textilképet, bútort, díszüveget, színes üvegablakot, porcelánt és kerámiát is tervezett. Összművésszé vált, nem csupán festőként kacsintott ki különböző művészeti ágak felé. Modern alkotásait szerényen „dekoratív dolgaimnak” nevezte. Ekkoriban Párizsban élt, szegényen, de szépen rendezte be környezetét, és készült a hazatérésre, kereste a magyarországi érvényesülés útját.

Egy akkori országgyűlési képviselő, Sima Ferenc privát eseményen mutatkozott be. Ezen a kiállításon ismerte meg gróf Andrássy Tivadart. A műgyűjtő gróf és mecénás – akit referencia nélkül meggyőzött Rippl-Rónai – elhívta tőketerebesi birtokára, és azzal bízta meg, hogy a budai palotájába tervezze meg, valamint gyártassa le a teljes berendezést. Az étkezőt 12 személynek, a szűk családi körnek szánta. A gróffal való találkozása után a művész visszautazott Párizsba, hogy nekilásson a nagy kihívásnak, nem volt eddig még hasonló feladattal dolga.


Egy 1898-as Zsolnay Vilmos által készített árukészlet-kimutatás alapján: 72 tányér, 12 desszerttányér, 2 levesestál, 2 szószostál, 6 sültestál, 2 halastál, 2 kompótostál készült. A 12 személyes készlethez 296 tányér tartozott. A szállítási könyv szerint a több mint 300 darabos árut 1899-ben szállították Budapestre. A történelem során az étkészlet darabjai rengeteg kárt szenvedtek, megsemmisültek. A díszüvegek súlyuk és érzékenységük miatt még annyira sem voltak szerencsések, mint a porcelántányérok. Összesen négy darab maradt fenn, három az Iparművészeti és egy a Rippl-Rónai Múzeumban.

„Az Andrássy-ebédlő készülési évére három kiállítási szereplés is esik. 1898 áprilisában Budapesten modern művészeti kiállítással avatták fel az Iparművészeti Múzeum új palotáját." – írja Horváth János Rippl-Rónai József iparművészeti munkássága, az Andrássy-ebédlő című írásában (Kaposvár, Rippl-Rónai József Emlékház, Róma-villa látogatóközpont, 2013. augusztus 15.). Majd hozzáteszi: később Berlinben is bemutatták, a Gurlitt Szalonban, majd szintén az Iparművészeti Múzeum által szervezett karácsonyi rendezvényen, ahol bemutatta az Andrássy-ebédlő darabjait. Feltehetően utóbbi rendezvényen tűnt fel a díszkehely is, a Zsolnay-gyár kiállított darabjai között, majd 1900-ban, Franciaországban, a századforduló nagy művészeti eseményén, az Exposition Universelle Internationale Paris-n, végül a Műszaki Egyetem Kémiai Technológiai Tanszékének Wartha Vince által létrehozott gyűjteményével került az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe 1949-ben.

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/447,A+d%C3%ADszkehely+nyom%C3%A1ban