Az art nouveau franciás irányának egyik legismertebb képviselőjére, Louis Comfort Tiffanyra nagy hatást gyakorolt a 19. század második felében kialakult japonizmus. Ez megfigyelhető a magángyűjteményéből az Iparművészeti Múzeumba került luxus piperekészletének különleges díszítő technikai eljárásán. A tizenhárom darabból álló, nagy értékű garnitúra fémnyomással és préseléssel készült, többféle színű fémberakás-motívumvilága a japán művészet hatását tükrözi.

A keleti stílusirányzat erősen hatott az európai művészeti életre, az 1900. évi párizsi világkiállításon már jelentős mennyiségű japán tárgyat vásárolt az Iparművészeti Múzeum. A hosszú ideig bezárkózó Japán határai – politikai, kereskedelmi és katonai nyomás hatására – 1854 után nyíltak meg. Ennek köszönhetően a 19. század második felében egyre több műalkotás került Európába és az Egyesült Államokba. 1860-tól bontakozott ki az ország és művészete iránti érdeklődés, 1870-re pedig meghatározó művészeti irányzattá vált a japonizmus, amelynek motívumai – jellemzően – a cseresznyevirág, a madárkompozíciók, a pillangó és az apró mezei állatok.

Tiffany egy New York-i ékszerész fia volt, akinek életpályája szerencsésen és hálásan alakult. Többféle művészeti ágban alkotott, és mivel számos izgalmas országba eljutott, például Észak-Afrikába, Egyiptomba, Tunéziába, Algériába, Marokkóba, megismerte az egzotikus színek világát. Londonban ismerkedett meg a brit Arts-And-Crafts szecessziós irányzat vezéralakjainak világával, később a japonizmussal, amely elindította az iparművészetben.

Az 1893. évi chicagói világkiállításon ötven díjat nyert mozaikjaival és lámpáival, amelyeket az általa alapított Tiffany Glass & Decorating Company gyártott. Világhírűvé – egyebek mellett – a mozaikok, a lámpák, az üvegvázák és a kerámiák tették.