A szőnyegtudomány nemzetközi kiadványa, a HALI magazin legújabb száma közel tízoldalas cikkben mutatja be az Iparművészeti Múzeum – magyar és angol nyelven is – nemrégiben megjelent Erdélyi török szőnyegek című kötetét. A kiadvány feltárja az 1914-es szőnyegkiállítás szervezésének történetét, a szőnyegek eredetét; másrészt egy páratlan nyomozás eredményeképpen közzéteszi azt is, hogy az 1914-ben Budapesten bemutatott műtárgyak jelenleg hol találhatók.
A maga területén megkerülhetetlen, negyedévenként megjelenő folyóirat, a HALI – amely törökül szőnyeget jelent – háromhavonta szemlézi és összegzi a nemzetközi szőnyeg- és textilművészeti híreket. A műkedvelőknek és műértőknek egyaránt informatív és élvezetes, úgynevezett ‘trend-setter’ folyóirat egyúttal a szakma ízlés- és véleményformáló lapja is. Minden kultúra és korszak textilművészetével foglalkozik, a cikkei fotókkal gazdagon illusztráltak, témái az eredeti tudományos írásoktól az élénk beszámolókig terjednek.
A HALI magazinban megjelent, A new perspective (Új megközelítés) című cikk impozáns képi anyaggal és számos fontos adatra kitérő részletességgel számol be a török szőnyegeket bemutató, hiánypótló kiadványról – kiemelve annak korszakos és új kutatási eredményeit.
A török szőnyegek és az Iparművészeti Múzeum „története” 1880-ban kezdődött, amikor Radisics Jenő, az Iparművészeti Múzeum későbbi igazgatója először foglalkozott az Erdélyből származó török eredetű szőnyegek témakörével. Az 1914-ben rendezett, 312 szőnyeget felvonultató, hat hétig tartó kiállítás a legnagyobbnak, legteljesebbnek számít ebben a témakörben azóta is. Sajnálatos, hogy összegző katalógus akkor az első világháború miatt végül nem készülhetett ehhez, és az ezt követő évtizedek során a bemutatott szőnyegek származási és tulajdonosi viszonyai pedig követhetetlenné váltak.
A rendkívül impozáns és sikeres kiállításról így nagyon kevés információ maradt fenn: egy magyar nyelvű leíró lajstrom, rövid jellemzésekkel és húsz darab szőnyeg fekete-fehér fotójával, így maga az egész anyag méltatlanul feledésbe merült. Megközelítőleg 60 évvel később, 1973-ban kezdett el Batári Ferenc, a textilgyűjtemény akkori vezetője ezzel a tárgyegyüttessel ismét foglalkozni – a magyar enteriőrök kutatása során. Számos publikációja jelent meg a témában, és a török szőnyegek kutatásának szakértőjeként vált nemzetközileg is ismertté. 2004-ben tanulmányt írt a HALI magazin 136. számában az 1914-es kiállítás 90 éves évfordulója alkalmából, majd halálát követően, a textilgyűjtemény vezetője, a hódoltságkori oszmán-török iparművészet történetét kutató Pásztor Emese vette át a stafétát.
2016-ban az Iparművészeti Múzeum gyűjteményi főigazgató-helyettese, Jékely Zsombor ismét napirendre emelte az 1914-ben kiállított török szőnyegek katalógusának ügyét. Ennek nyomán a korábbi évek kutatásai egy kötetbe rendezve jelenhettek meg az Erdélyi török szőnyegek című kiadványban. A kiállítás történetét és hiányzó elemeit az Iparművészeti Múzeum művészettörténészeinek – Pásztor Emese és Horváth Hilda – tanulmányai dolgozzák fel, megannyi, korábban ismeretlen adattári dokumentum segítségével. A kötetben közreműködő erdélyi kutatóknak – Ziegler Ágnesnek, T. Horváth Iringónak és Csáki Árpádnak – köszönhetően, részletesen feldolgozták az Erdélyi Szász Evangélikus Egyház, valamint az Erdélyi Református Egyház szőnyegeinek sorsát, továbbá a Háromszéken egykor fellelhető szőnyegek történetét.
A kötetet 2021-ben, a LÁTKÉP – Művészettörténeti Fesztivál keretében mutatták be a kiadványban szereplő tanulmányok szerzői: Pásztor Emese, az Iparművészeti Múzeum textil- és viseletgyűjtemény főosztályvezetője, Horváth Hilda, a múzeum adattárának főosztályvezetője, valamint Ziegler Ágnes, az Ágostai Hitvallású Szász Evangélikus Egyház Műtárgyvédelmi Osztályának vezetője.
A gazdagon illusztrált kötet a múzeum oldalán megrendelhető.
