Színes, különleges technikájú, Tiffany-üvegből készült asztali lámpa Gerhardt Krisztina kedvenc tárgya A mi szecessziónk című állandó kiállításból. Krisztina nem csupán az Iparművészeti Múzeum közönségszolgálati munkatársa, hanem tárlatvezetéseket is tart a Ráth György-villában, ezért nem okozott neki problémát, hogy bemutassa ezt a csodás műtárgyat. A lámpa alkotója, Louis Comfort Tiffany az amerikai üvegművészet egyik kiemelkedő alakja, egész életműve és munkái is lenyűgözőek; az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében több ritka darab található műhelyéből.
Tiffany gazdag családból származott, apja a Tiffany-ékszerbolt alapítója volt, aki engedte, hogy fia a saját útját járja, szabadon szárnyaljon és rátaláljon hivatására. Először festészetet tanult, aztán bejárta a világot: Észak-Afrikába és Európába utazott, Párizsban tanult képzőművészetet. Amikor visszatért Amerikába, legfőbb küldetése az lett, hogy maga állítson elő olyan üvegdarabokat, mint amilyeneket a különböző múzeumokban látott: beleszeretett az elszíneződött, antik üvegdarabokba. Az „üveggel” akart festeni, nem pedig az üvegre, mint ahogy a kor európai művészei tették, akik a középkori katedrálisok ablakait próbálták restaurálni – leginkább zománcfestéssel.
Először dekoratőrként – vagy, ahogy mostanában ezt hívni szokás: belsőépítészként – dolgozott, céget alapított és gazdag amerikai családok otthonait tervezte. Az 1800-as évek végétől pedig leginkább az üvegművészet vonzotta, kísérletezett az anyaggal, fizikailag és kémiailag is. Így az 1900-as évek elejére olyan különleges ólomüveg ablakokat állított elő, amelyekben semmiféle festéket nem használt, a színeket kifejezetten az üveggel elért hatások és kísérletek adták. Ezt a technikát jól szemlélteti a szóban forgó lámpa is, amelynek apró darabjait egyenként készítette el. Az eljárás során az üveget általában fém-oxiddal színezte még olvadt formájában, ami szilárd állapotában érte el a kívánt színt. Ezután ólommal illesztette össze a kis részeket, ami megadta a szerkezet keretét. A műtárgy különlegessége továbbá maga a kompozíció, a színek, amelyekkel Tiffany szintén rengeteget kísérletezett. Valamint az, hogy ezek a mozaikszerűen összeálló üvegelemek virágmintát adnak, amely gyakran használt motívuma a szecessziónak.
A múzeum gyűjteményében más Tiffany-műhelyből származó tárgyak is megtalálhatóak, többek között vázák, poharak, valamint fémtárgyak, hiszen a fémművészetben szintén maradandót alkotott. Ezek az alkotások szinte mind Franciaországból kerültek a múzeum tulajdonába, Samuel Bing francia műgyűjtő galériájából. Tulajdonképpen Bing galériájának nevéből ered az art nouveau-kifejezés, amelyet Maison d’Art Nouveau, azaz Art Nouveau-háznak hívtak, a galéria berendezésének egyik kialakítója pedig maga Tiffany volt.
