Egy gyönyörű századfordulós szalonszekrény Joó Julianna kedvenc tárgya a Ráth György-villa állandó kiállításából, A mi szecessziónkból. Az Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógiai osztályának vezetőjét Koloman Moser osztrák képző- és iparművész – az osztrák szobában látható – alkotása ugyanis a bécsi kávézók hangulatára emlékezteti. Tárlatvezetései és múzeumpedagógiai foglalkozásai során azt tapasztalta, hogy a szekrény vonzza a látogatók tekintetét, a szoba egyik legkedveltebb tárgya.

Moser kezdetben szülei révén kereskedőnek, később festőnek tanult. A Bécsi Képzőművészeti Akadémiára járt, ahol többek között Gustav Klimt is tanult. Miután elvégezte az akadémiát, Otto Wagner felkérésére az intézmény professzoraként tért vissza az intézménybe 1900-ban. Három évvel később az építész Josef Hoffmannal és a mecénás Fritz Waerndorferrel létrehozták a Wiener Werkstätte (Bécsi Műhelyek) művészeti kollektívát. Céljuk – a Gesamtkunstwerk összművészeti alkotás mellett – a hétköznapi tárgyak művészeti szintre emelése, valamint a hagyományos technikák alkalmazása volt.

A szekrényen látható királylányok Gustav Klimt női figuráit idézik, ahogy Julianna fogalmaz: nemes „eleganciájú nőket”. Ez nem véletlen, hiszen Moser és Klimt jóban voltak, és az építész Josef Hoffmann szintén a barátjuk volt. Gyakran kirándultak az Attersee-tónál, többször megfordultak a Burgtheaterban és a bécsi Operában, mindemellett természetesen alkotótársak is voltak. Az egyik legismertebb közös munkájuk a Klimt szerelmének, Emilie Flöge kisasszonynak tervezett bécsi divatszalon volt. A kiállított műtárgyban található üvegpoharak is Moser alkotásai, aki ékszert és ruhát ugyancsak tervezett, emiatt ezermesternek hívták.

A tárgyon megfigyelhető intarziák és nőalakok gyakran visszatérő elemek Moser művein. A női figurák sokszor megjelennek grafikáin, például levélpapírjain, névjegykártyáin. Precíz és aprólékos vonalkezelését nagyon jól tükrözi a szóban forgó munkája is. A tárgy hiányosan, fél ajtóval érkezett az Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe, melyet a múzeum restaurátorai egy üveglappal pótoltak, és matricát ragasztottak rá. A restauráció olyannyira jól sikerült, hogy a látogatók gyakran megdicsérik, mert azt gondolják, hogy az az eredeti szalonszekrény része. Az eredeti előlapot könnycseppmotívumokkal díszítette Moser, amely azt az érzést keltheti, hogy a női figurák szomorúságot, elvágyódást tükröznek.