Talán nincs még egy vadnövény, amelyet ennyiféle névvel illetne a magyar nyelv, mint gyermekkorunk kedvenc pitypangját. Gyermekláncfű, pongyolapitypang, pimpimpáré és hosszan lehetne még sorolni ennek a széles körben elterjedt növénynek (latinul Taraxacum officinale) a népies elnevezéseit. Fehér pelyhes (repülőszőrös) szálló magjai révén szinte mindenhol fölbukkan a gyógyító tulajdonságokkal is rendelkező aranysárga virág. Későbbi jeles szobrászművészünk, Beck Ö. Fülöp egész sorozatot készített bronzedényekből, amelyeket bimbós vagy kinyílt virágzatával, jellegzetes fogazott leveleivel díszített.
Az edénysorozat négy darabja látható a Ráth-villa emeletén, A mi szecessziónk című kiállítás látványtárának fémművességet bemutató vitrinjében. Ezeket választotta kedvenc tárgyegyütteséül a múzeum legrégebbi munkatársa, Juhász Gábor ötvös főrestaurátor.
A mezők egyszerű virágait előszeretettel használták a szecesszió művészei. A pitypangos sorozat alkotója, Beck Ö. Fülöp kezdetben ötvösnek tanult az iparművészeti iskolában, erre utal nevében az Ö-betű. Egy ideig bécsi ötvösműhelyben gyakorolta szakmáját, idővel azonban egyre inkább az éremművészet, majd a szobrászat felé fordult, Párizsban és Münchenben folytatva tanulmányokat.
A német városban kezdett el intenzíven foglalkozni a gyermekkora óta kedvelt pitypang motívumával, melyről önálló rajzalbumot is készített. Ez a növény számára nem pusztán dekoratív díszítőelem volt, hanem gondolatokat ébresztő, a gyermekkor életérzését felidéző motívum.
Ráth György kérte fel Beck Ö. Fülöpöt, hogy állítsa ki mintegy húsz darabból álló pitypangos sorozatát az 1900-as párizsi világkiállításon. (Ez a műtárgy már az Iparművészeti Múzeum 1898. évi karácsonyi tárlatán is szerepelt.) A népszerű bronzedénysorozatot később – a magyar pavilon belső kialakítását megtervező építész, Maróti Géza kérésére – az 1906. évi milánói világkiállításon is bemutatta. A nyitás után néhány héttel egy tragikus tűzeset következtében szinte porig égett a pavilon, számos műemlék megsemmisült vagy súlyos károsodást szenvedett. Kevesebb mint két hónap alatt megnyílt a második, szerényebb kiállítás, amelyen néhány, ritka szerencsével a tűzből megmenekült műtárgy ismét helyet kapott.
A bronzot, ezt a jól önthető fémötvözetet gyakran patinázzák vagy aranyozzák. A Ráth-villa vitrinjének fémtárgyai közt több, az 1900. évi párizsi világkiállításról származó francia bronzmunka is található, ezek legtöbbje aranyozott. Beck Ö. Fülöp bimbós virágszálakkal, levelekkel finoman dekorált, esetenként népi motívumokkal, kakasfigurával is díszített bronzedényeit vörösesbarna patina borítja. Az egységes felületet néhol fekete foltok tarkítják, ami arra utal, hogy feltehetően a milánói tűzből megmenekült alkotásokról lehet szó.
