Szeszélyes, hullámzó, egyenesen kiismerhetetlen... Nem győzzük halmozni a jelzőket az aktuális időjárásra, hiszen valóban zavarba ejtő az, amikor négy évszak zajlik le hirtelen egy bolondos áprilisi napba sűrítve. Kész szerencse, hogy e zilált hangulat termékeny ihletforrás is egyben – sejtik, melyik irányzaté? Kapaszkodjanak esernyőikbe, repüljenek mai tárgytúránkon velünk!

Az áprilisi időjárás kulcsfontosságú a mezőgazdaságban, az ezzel kapcsolatos gyakori népi megfigyelések helyett mi azonban egy urbánus bonmot-val indítanánk inkább a túrát: esernyő és fürdőruha nélkül semmiképp ne induljanak útnak ezekben a napokban! Az igazán stílusos városi kalandoroknak különösen ajánlott jól megválasztani a kiegészítőket, hiszen tudjuk jól, az esernyő közismerten elijeszti a viharfelhőket – ha velünk van, garantáltan dísznek marad a kezünkben. Hadd rántsuk le rögtön a leplet első illusztrációnkról. Ez a furcsa, egyszerre madárszerű lényre, halra, denevérre, pillangóra is emlékeztető bestia eredetileg egy esernyőfogantyú tervrajza Krieger Bélától, egy, a századvégi Párizsban befutott magyar festő-grafikustól, aki rézkarcaival, műtárgyakról készített sokszorosított grafikáival vált elsősorban ismertté. Egy ilyen art nouveau esernyőfej ma is lájkmágnesként működne a reggeli 6-os villamoson, cosplayesek és steampunk-rajongók valószínűleg minden pénzt megadnának azért, hogy valami hasonló kandikáljon ki a táskájukból.

A szeszélyes áprilisnak persze megvan a maga egyszerű magyarázata. Ha azt gondolnánk, Magyarország nyugat és kelet határán fekszik, erősen tévedünk, hiszen meteorológiai értelemben kis hazánkat éppenséggel észak és dél harca rángatja ilyen lehetetlen időjárási helyzetbe. A sarkvidékeken még tetemes mennyiségű hideg levegő áll ilyenkor lesben, míg az alacsonyabb szélességeken már egyre forrósodik a helyzet, s a Kárpát-medence éppen a frontvonalban, e két légtömeg ütközőzónájában fekszik. Ugyan ez a Zsolnay-váza egyértelműen őszi ihletésű (és nemcsak sötétlila, aranybarna, bíborvörös és zöld színei miatt), drámaian fodrozódó, s a tóban csillogó mázfénnyel visszatükröződő felhőivel az egész szélborzolta vízparti tájkép nagyon emlékeztet minket a másik átmeneti évszakra, a tavaszra is. Alkotója, a szuggesztív hatású munkáiról ismert keramikus, Apáti Abt Sándor (akit máskülönben Ráth György ajánlott be a pécsi manufaktúrába) a Ver Sacrum folyóirat egy 1898-as, őszi füzetében publikált Adolf Böhm illusztráció (és a kapcsolódó Arno Holz-vers) mintájára tervezte ezt a csonkakúp formákból összeállított díszedényt 1904-ben.

A Ver Sacrum, a bécsi szecesszió rövid életű, hivatalos folyóirata, amely a későbbi művészeti magazinok számára is mintául szolgált, amúgy nevében is hirdeti a „szent tavaszt” (ezt a feliratot még a bécsi Szecesszió házán is megfigyelhetjük). Mindez a művészeti irányzat központi természetélményére utal, miszerint a tavasz a természet megújulásával együtt a művészetek újjászületését is szimbolizálja – nem éppen légből kapott ötlet tehát, hogy javarészt e szeszélyes, hullámzó, kiismerhetetlen „stílus” tárgyaival illusztráljuk áprilisi cikkünket. A kor szintén kiemelkedő grafikusa és litográfusa, az Iparművészeti Főiskola egykori rektoraként is ismert Helbing Ferenc munkásságából szerencsére már valódi szecessziós tavaszélményt is mutathatunk e korból. Ha káprázna a szemünk Apáti Abt vázájától, hunyjuk le egy percre, és hasonlóan vibráló arany, rózsaszín és üvegzöld foltokat láthatunk majd szemhéjunk vetítővásznán, mint amilyenekből Helbing hölgyalakokkal illusztrált naptárának tavaszi jelenetét alkotta. Dámái akár divatképek szereplői is lehetnének, s nemcsak öltözékük, de foltokból építkező színeik és az egyszerű keretezésű naptári lapok stilizált növényi mustrái is az adott évszakra emlékeztetnek.

Apropó növények. Hogy mégse szakadjunk el teljesen a természeti megfigyelésektől, érdemes megjegyeznünk, hogy a viharos változékonyságú áprilisi időjárásról jót és rosszat is megőriztek a népi regulák. A szántóvetők alapvetően az esős tavaszt kedvelik, hiszen a kalászosok esetében a száraz időjárás járhat termésveszteséggel, a kertészeknek viszont éppen ellenkezőleg, a napos és csendes április a kedvence, mert a gyümölcsfák többsége ettől virágzik békében. Nehéz igazságot tenni, az időjósok mindenesetre így fogalmaznak az e kettő közt ingadozó áprilisról: a hazánk fölött erősödő légáramlással átvonuló gyakori időjárási frontok rövid idő alatt nagy változásokat okozhatnak ilyenkor a légkör állapotában. A divatos nőalakokat, zsánerszerű jeleneteket örömmel megmintázó keramikus, Mack Lajos kiválóan ismerte e frontátvonulásokkal terhelt időszakot, hiszen a pécsi Zsolnaynak tervezett díszedényein több alkalommal is megörökített viharral küzdő asszonyokat. Mi több, feltehetően az 1900. évi Párizsi Világkiállítást is megjárta ez a modellje a sziklafalba kapaszkodó alakkal. A sötétvörös színekben pompázó tárgy valójában váza, s a hullámoktól ölelt, viharral dacoló leány a remény allegorikus megtestesítője – a jelen azonban, amelyet megragad, ma is nagyon ismerős, csak képzeletben helyettesítsük be a sziklát mondjuk egy hirdetőoszloppal.

Ugyan kilátunk a múzeumablakon, szóval pontosan tudjuk, hogy a mai elemzők már megmosolyogják az időjárás és a politikai események közti összefüggéseket firtató elméleteket (még úgy is, hogy az ezredforduló óta már rendre e szeszélyes hónapra szervezik a négyévente esedékes országgyűlési választásokat), a bécsi jezsuiták azonban még másképp álltak e kérdéshez. Franz Reinzer, a retorika, filozófia és teológia nagynevű professzora például még eredetileg I. József császárt igyekezett meggyőzni 1697-es Meteorologia philosophico-politica című művével arról, hogy tudományos alapon meghatározható, milyen politikai magatartást érdemes társítani az egyes természeti jelenségekhez. Mi több, ez utóbbiak vizsgálatával szerinte a nagypolitikai események is megjósolhatók. Nos, ennek az 1709-es kiadásnak a megjelenését, amelyből múzeumunk is őriz egy példányt, már nem érhette meg a professzor, akit kevéssel később a jezsuitákkal mindvégig ellenséges fiatal császár is követett a másvilágra – talán máig ott vitatkoznak a könyvben foglalt elméletekről!

Ha már ilyen sokat emlegettük a Zsolnayt mai cikkünkben, zárásként is egy olyan iparművész munkáját ajánljuk, aki jó ideig a pécsi gyárnak dolgozott – igaz, Darilek Henrik inkább már későbbi munkáival, budapesti lakásbelsők tervezőjeként, kereskedelmi és könyvgrafikák alkotójaként vált ismertté. Itt látható, csukott (!) esernyőjével a mosolygós napnak integető, bolondos alakjával kívánunk hasonlóan vidám áprilist minden olvasónknak!

Ha úgy fújja önöket a szél, nézzenek körül galériánk áprilisi ihletésű tárgyai között is.