Tudják, hogy a Ráth György-villa „A magyar út” címet viselő termébe lépve miért kevesebb a fény? Mert a kárpitok érzékenyek a fényterhelésre. Ezeket a rendkívül idő- és munkaigényes eljárással készült alkotásokat általában festőművészek tervezték. A festészet és a grafika formanyelvén megfogalmazott tervek kivitelezéséhez a speciális technikában járatos szövőmesterek szaktudására volt szükség. Nézzük, a villa állandó kiállításából, A mi szecessziónkból melyik kárpitot választotta kedvencéül Semsey Réka, a textil- és viseletgyűjtemény főmuzeológusa.

Akkor kapta a múzeum a Csaba királyfi című falkárpitot az Antalffy családtól, amikor a kiállítás készült a Ráth-villában. A tárgy eredetileg alkotója, Toroczkai Wigand Ede marosvásárhelyi otthonában, a kandalló felett lógott, majd odaajándékozta Antalffyéknak, akik végül a múzeumnak ajánlották fel ezt a több szempontból is különleges textíliát. A szecessziós műtárgyak közül ugyanis ez az egyik legfrissebb szerzemény, amely bekerült az Iparművészeti gyűjteményébe, másrészt ez az első és egyetlen olyan kárpit a múzeum tulajdonában, amelyet Toroczkai tervezett.

A tárgyon Csaba királyfi története elevenedik meg, amely egy korábbi, ugyancsak Toroczkai által tervezett grafikai sorozat lapjainak felhasználásával készült. Felső részén Csaba királyfi látható a „hadak útján”, alatta pedig két kisebb jelenet: az egyiken a királyfi bölcsője, a másikon pedig Attila király ítélőszéke. Az ábrázolások témáját és motívumait az alkotó a székely népművészetből kölcsönözte.

Azok a kárpitok, amelyek a Ráth-villa termében láthatóak, mind a Gödöllői Szővőműhelyben készültek. De amíg a többi jelzett, addig Toroczkai művén sem az ő, sem a szövő szignója nem szerepel. Emiatt, bár ismerjük a tervezőt és a származási helyét, a szövőművész kiléte ismeretlen maradt.
A gödöllői művésztelepen 1905-ben indult el a szővőműhely, állami támogatással, az Iparművészeti Iskolával együttműködve, részben annak tanműhelyeként. Korábban a vajdasági Németeleméren működött Kovalszky Sarolta szövőművész műhelye, ahol – többek között – a Vaszary János festőművész által tervezett kárpitok is készültek. Ám amikor Németeleméren már túl költségessé vált az üzemeltetés, Kovalszky Gödöllőre települt át. Így történhetett, hogy egyes Vaszary-tervek már ott keltek életre.

Toroczkai Wigand Ede (1869-1945) építész és bútortervező volt, aki a művészet sok egyéb ágában is alkotott. A Csaba királyfi életéről szóló grafikai sorozat már 1910-ben megjelent, 1912-ben készült el a falkárpit, és 1913-ban ezeket a rajzokat használták fel a marosvásárhelyi Kultúrpalota tükörtermének üvegablakaihoz is, amelyeket Róth Miksa-műhelyében kiviteleztek.