Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Amerikai szeretetünnepként indult, de története során az „elvárt” nőképet is tükröző ünneppé vált az anyák napja. A lényege persze nem ez, sokkal inkább, hogy ennek segítségével tanuljuk kifejezni az érzelmeinket. Mai tárgytúránkkal az édesanyákat ünnepeljük.

„Orgona ága, barackfa virága...” – ugye az önök fejében is megszólalt már a dallam? Sokunk számára talán még illatokat, színeket, egyszóval tiszta gyerekkori emlékeket is visszaidéz az első anyák napja, annyira mélyen bevésődött az óvodai, iskolai élmény. A világ fordul ki ilyenkor a sarkaiból, hiszen hirtelen fókuszba kerül a háttér: egy pillanatra mi ünnepeljük azt, aki máskülönben minden figyelmét nekünk szenteli. Könnyeivel küzd a legzordabb szülő is, mikor a gyereke, aki máskülönben órákig énekel fejből, lámpalázas bakiparádéval csodálkozik rá arra a feldíszített teremben, hogy az anyukája nem valamiféle adottság, biztos burok, hanem egy másik ember. Akinek a szeretetét, törődését ünnepelni érdemes.

A szeretetkapcsolat persze folyamatos adok-kapok, nem egyetlen megható pillanat ez a bizonyos ráébredés, az ünnep inkább csak mintát – vagy fogalmazzunk úgy, intézményes keretet – ad arra, hogy a gyerekek megtanulják kifejezni az érzéseiket. Mert az anyák napi ünnepség, valljuk be, mégiscsak valamiféle pedagógiai célú kreálmány, s mint olyan, sokat sugall az aktuális anyaképről is. A világháború előtt még reklámgrafikusként dolgozó meseillusztrátor, az Ablak-Zsiráfot is rajzoló Lukáts Kató üdvözlőlapján például csak megilletődött gyerekeket látunk egy nagy, a magyar népi ornamentikát idéző virágcsokrot szorongatni, alkotója mégsem hagy kétséget a Kádár-kor anyaideálja felől. Kisdedet gondozó anyákat látunk ezeken az illusztrációkon, mint Török János háromszögletű Zsolnay-tálján nyitóképünkön, vagy egyáltalán nem látjuk őket, mint az említett képeslapon. Nemcsak a gyerekek öltözéke, arckifejezése uniformizált itt, de maga a lap is: gyöngybetűs felirata szerint anyák napjára és pedagógusnapra (de akár még születésnapra is) alkalmas a jókívánságainkat kifejezni. Ahogy arról nőnapi cikkünkben is írtunk, a nők társadalmi szerepének felismerése helyett inkább foglalkoztatáspolitikai igények formálták a „szocialista feminizmust”, s nem érintették a hagyományos munkamegosztást. A korszak, amelyben ez a képeslap született, férfiasította az asszonyokat, minden melegséget elszipkázva tett egyenlőségjelet anya és nevelő közé.

Történelmünk bővelkedik a teljesíthetetlen nőideálokban. Kezdve Szűz Máriával, aki a kereszténység kezdete óta az önfeláldozó anyaság mintaképe volt, s akit ugyanolyan gyakran láthatunk a felhők közt a gyermek Jézust ölelgetni, mint a kereszt alatt a felnőtt Krisztust siratni. Hasonlítsák csak össze az itt látható, festett kannát és a galériánkban bemutatott kerámiaképet. Felső-Magyarországon készült mindkettő a 18. században, s bár egy teljes evangéliumi élet zajlik le az ezeken ábrázolt jelenetek között, a kompozíció, az ölelő mozdulat, az odafordulás változatlan – az így idealizált anyai szeretet örök. A bőséges gyermekáldás, amely korábban inkább a szerencse jelképe, a túlélés kulcsa volt, a két világháború között nehezedett rá erre az anyaképre, s vált követendő mintává. A Szederkényi Anna írónő vezette Magyar Anyák Nemzeti Ünnepe Szervezőbizottsága a kezdetektől a szaporaság kultuszát építette – nem függetlenül a hasonló náci és szovjet mintáktól. „Több mint tízezer anya közül választottuk ki az első százat, akik a hazaszeretet, a hűség, a becsület, a kitartás, a ragaszkodás és a vallásosság mintaképei” – hangoztatták, miközben országszerte listázták és külön jutalmazták a legtöbb gyermeknek életet adó édesanyákat. Egy háborúval később aztán, mint láthattuk, már a dolgozó anya vált „a hazaszeretet, a hűség, a becsület” mintaképévé.

A „hogyan tudod összeegyeztetni az anyaságot a karrierrel” jellegű kérdések mögött – amelytől borsódzik minden megkérdezett háta – hasonló versengő ideológiák lapulnak: minták, amelyeknek megfelelni ritkán akartak, inkább elvárásként kaptak a nők. És nem véletlenül idéztük a nőnapot ezzel kapcsolatban, hiszen az anyák szerepének kiemelése is a polgárjogi mozgalmakban gyökerezik. Ugyan létezett már a 17. század óta egy a húsvéthoz kötött, Anyák Vasárnapja nevű vallásos ünnep az angolszász kultúrában, a modern ünnep az amerikai polgárháború időszakából ered. A nők és a rabszolgák egyenjogúsításáért küzdő Julia Ward Howe költőnő kezdeményezte egy 1870-es kiáltványban, de végül egy másik asszony, Anna M. Jarvis szorgalmazására vált jegyzett ünneppé, aki a polgárháború sérültjeit önkéntesként ápoló édesanyja életpéldája előtt kívánt tisztelegni minden év május második vasárnapján – sokhelyütt ma is ekkor tartják az ünnepet. A szeretetkapcsolatot hangsúlyozó, meghitt, családi ünnep tradicionális hangulatát számunkra leginkább egy modern tárgy, a hazai dizájnékszer-készítés élvonalába tartozó Gaál Gyöngyvér ötvösművész munkája adja vissza, aki fiatalon elveszített édesanyja emlékének szentelte ezt a letisztult, lírai ékszerkollekciót: áttetsző „kőtömbök” alól átderengve engedi érvényesülni anyja fiatalkori arcképét.

Eredetét tekintve egy amerikai kezdeményezésű szeretetünnepként érkezett a 20-as évek Magyarországára, s intézményesült később már az adott kor anyaképét is propagáló eseményként az anyák napja – egészen pontosan Petri Pál államtitkár felesége, Szigethy-Gyula Ilona kezdeményezte egy körútjáról visszatérve az első ilyen alkalmat a 20-as években. Az anyák és gyerekeik kapcsolata felől nézve viszont valójában teljesen lényegtelen, hogy milyen elvárások, nőképek, anyaideálok kapaszkodtak története során erre az ünnepre. Az óvodai, iskolai ünnepélyek egyszer véget érnek, visszaáll a világrend, és egy újabb évig ismét meleg, biztos háttér marad az édesanya, aki május első vasárnapján egy rövid időre a rivaldafénybe került. Az ideológiák csereszabatosak, de a minta, hogy a másik ember szeretetét és törődését ünnepelni érdemes, a gyerekeknek is életre szóló élmény marad. Ha úgy esik jól, a szeretetkapcsolatra utalva akár még a Szűzanya és a Kisded helyére is saját családi portrénkat tehetjük, ahogy azt a Romani Design tervezői illusztrálják két éve bemutatott ékszerükkel. Mert ideál sokféle van, de anya csak egy.

 

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/518,Anya+csak+egy