December óta folyamatosan ifjúsági csoportok járják a Ráth-villát. A Lázár Ervin program keretében ugyanis minden általános iskolás – szociális helyzettől és lakóhelytől függetlenül – lehetőséget kap arra, hogy ingyen látogasson kulturális intézményeket, színházat vagy cirkuszt, hangversenyeket, muzeális intézményt, illetve őshonos állatok bemutatóhelyeit. Az Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógusai májusig 1600 fiatalnak tartanak edukációs foglalkozással egybekötött tárlatvezetést.
„Sokkal többen jöttek volna a villába, mint amennyit fogadhatunk, sőt, aki nem jutott be, jelezte, akár befoglalná jövőre a helyét” – meséli Joó Julianna, a múzeumpedagógiai osztály vezetője, akit végigkísértünk a lakberendezős csoportvezetésén.
Az Iparművészeti négy foglalkozást ajánlott fel a tankerületeken keresztül az iskoláknak: a lakberendezősön túl illemtant, a boldog békeidőket, valamint egy árverésről szólót. A két utóbbi a legnépszerűbb, de szerencsére sokan választják a másik kettőt is. Meglepő, de jó páran nem tudják: felújítás miatt zárva az Üllői úti épület, ezért fordulhatott elő, hogy egy-egy iskola több száz gyereket szeretett volna elhozni. Mivel a villa olyan, mint egy lakásmúzeum, ez kizárt. Egyszerre maximum 20-25 gyerek vehet részt kényelmesen a programokon, bár volt olyan alkalom is, amikor a három múzeumpedagógus egy időben 50 gyereket próbált navigálni a szűk terekben. De ez nem túl szerencsés, hiszen ennél jóval kevesebben is néha nekimennek a vitrineknek, egy-egy asztalnak.
Persze nemcsak hátránya, előnye is van a lakásszerűségnek: csábítóbb, otthonosabb, hogy a tárgyak egy részét az enteriőrben helyezték el, olyan, mintha vendégségbe érkeztek volna a látogatók. Kicsit frusztrálóbb ugyanakkor, hogy nem lehet hozzányúlni a tárgyakhoz, beülni a székbe, kézbe venni a poharat. Ezért találták ki az aktivizáló, érzékszervekre ható foglalkozásokat, a lakberendezősben például a színtant, az anyagtant, a stílustant. Egy további feladatnál pedig egy képzeletbeli megbízó pontosan körülírt megrendelésére tárgyakat keresnek a diákok a múzeum látványtárából, valamint különböző stílusban berendezett szobabelsőt ajánlhatnak fotók alapján.
A terézvárosi kéttannyelvű általános iskola nyolcadikosaiból álló egyik csoport egyhangúlag a futurisztikus stílus mellett teszi le a voksát – a glamour, a minimál, a skandináv, az urban-industrial, a vintage, a bohém, a modernista, a retro, a country, a chinoiserie, valamint a japán kevésbé jön be nekik. Életkortól függ, kinek melyik stílus igazán vonzó – jegyzi meg Joó Julianna. A hetedikes-nyolcadikosoknak általában ez a legmenőbb a high-tech berendezések miatt, de sokan szokták választani az ipari formatervezettet is. Inkább a gimnazisták kedvelik a szecessziót vagy a vintage-t, többen jelezték: otthon vagy a nagyszülőknél is láttak már hasonló stílusú bútorokat.
A múzeumpedagógus úgy vezeti körbe a diákokat a villában, hogy a 21. századhoz köthető érdekességekkel, párhuzamokkal próbálja közelebb hozni a századfordulót. Mint például a hátsó lépcsőház és a lépcső alatti szekrény kapcsán a Harry Potter történetet emlegeti, amelyet szinte minden gyerek ismer. Majd elmeséli, hogy a hátsó lépcsőn a személyzet közlekedett Ráthék idejében, és a padlásig felmehettek a komornák meg az inasok, akiket meg például a Csengetett, Mylord? című tévéfilmben láthattak. Mesél az épület férfi és női részéről, valamint a szobák beosztásáról, és olyan finomságokra is felhívja a figyelmet, minthogy a férj és a feleség csak kopogva mehetett be a másikhoz, Ráthnál évtizedekkel fiatalabb volt a felesége, Melcsiczky Gizella, valamint a gyűjtő pazar képtárába kellett elsőként beülniük a vendégeknek, amikor meglátogatták a házaspárt. A villát egyetlen festmény árából vette az Iparművészeti Múzeum első főigazgatója, és a pár csak négy évig lakott itt együtt Ráth halála miatt, aki végrendeletében meghagyta, a tárgyai a múzeum gyűjteményébe kerüljenek. 1906 után az alsó szintből múzeum lett, a felső szinten pedig 1917-es haláláig az özvegy lakott. És persze sok információt kaptak a Zsolnay kerámiákról, a Vörösruhás nőről, Rippl-Rónai József ikonikus falikárpitjáról, a magyar bútortervezőkről, valamint a szecesszió megjelenéséről a különböző országokban.
Ez az irányzat nem teljesen ismeretlen a diákoknak, az angol nyelvű országismeret órán ugyanis már beszélgettek erről, kiemelve Budapest nevezetességeit, például az Iparművészeti Múzeum Üllői úti épületét – meséli az osztályfőnök. A Ráth-villát egyébként olyan kolléganője ajánlotta neki, aki jól ismeri az ízlését, ő maga meg általában úgy választ helyszínt, ahol még eddig nem járt, de kíváncsi rá. Egyik diák sem járt még az Iparművészeti Múzeumban, a Ráth-villáról sem nagyon hallottak. Arra a kérdésre, hogy melyik múzeumban voltak korábban, a Magyar Zene Háza és a Terror Háza hangzik el. Készülnek a Robotika-kiállításra és az Illúziók Múzeumába.
Akadtak olyan iskolák, ahol a tanárok bevonták a választásba a diákokat is, de hogy itt sem volt rossz választás a Ráth-villa, mi sem bizonyítja jobban, a lányok közül többen lelkesednek a múzeum legszebb szecessziós műtárgyaiért és Zoób Kati öltözékeiért. De a fiúk – akiktől a szecesszió kicsit távol állt – ugyanolyan kötelességtudóan részt vesznek a feladatokban, csukott szemmel tapogatják a körbeadott anyagokat (kagylót, bársonyt, kerámiát), összeállítják a tizenkét osztatú színkört, és szobabelsőt ajánlanak az elképzelt megrendelő felkérésére.
