Törékeny, apró kis lények, ligetek-mezők vendégei. Ezeket a kis teremtményeket a világ négy sarkában, ezer és ezer színben-formában fellelhetjük. Élettartamuk áltagosan egy évig tart, talán mulandóságuk, szépségük és illékonyságuk okán is kedvelt motívumai a képző –és iparművészeti alkotásoknak. A Smithsonian Intézet (amerikai oktatási, kutatási intézet és múzeumegyüttes) szerint „minden bizonnyal a természet egyik legvonzóbb teremtményei".

Nem volt ez másképp a 19-20. század fordulóján sem, amikor is az ipar-és képzőművészek felfedezték a természet szépségeit, növény- és állatvilágának dekorativitását, divatba jöttek a környezeti világ kacskaringós vonalai, vibráló színű részletei, a szecesszió irányzata ezen gazdag motívumvilágot tükrözi vissza alkotásain.

Készítettünk egy válogatást, amelyben ez a díszes és kecses kis lény száz és száz formában bűvöli el nézőit.

 

A Ráth György-villa A mi szecessziónk című kiállításának brit szecessziós törekvéseket bemutató termében látható egy gyöngyház berakású juharfa szék. Az 1900-ban gyártott darab a korszak kiemelkedő skót asztalos-ipari cége, a Wylie & Lochhead kivitelezésében készült. Kézművesség, egyediség, a középkor dicsőítése: röviden így foglalhatnánk össze a szecesszió brit irányzatának főbb jellemzőit. Az angol és skót bútorok gyakran régiesek és nehézkesek (nehéz tölgyfa alapanyag, vasveretek), de kidolgozottságuk és részleteik a kézi megmunkálást és az egyediséget is mutatják. Díszeik a természetből vett motívumok, ezek adnak puhaságot, szelídséget az időnként vaskosabb bútordaraboknak, mint például a függőlegesen állított rácsozaton megjelenő négy kecses pillangó alakja.

Milyen hétköznapi kis tárgy, mégis milyen dekoratív! A feltehetően Zsolnay Júlia által tervezett, porcelánfajanszból készített kefe tartórésze a japonizmus jegyeit viseli. Japán – több mint 200 év elzárkózottság után – megnyitotta kereskedelmi útvonalait, így a távol-keleti technikák és motívumok szinte az egész világot meghódították. A japonizmus magába foglalja a japán művészet divat és esztétika hatását a nyugati kultúrára, Európában ekkor váltak divatossá például a kimonók, a japán művészetre jellemző technikák, mint például a fametszet, de ez adhatott ihletet a pécsi Zsolnay-gyárban készített tárgy díszítéséhez is, ahol apró virágok és ágak közt repdeső pillangók jelennek meg.

Egy pillangószárnyú alak a nyitott könyvből sarjadzó virág nektárját „veszi magához” az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum és Iskola ex librisén. Az ex libris egy művészi igényű tulajdonjegy, amelyet eredendően könyvekbe ragasztottak, jelezve ezzel a könyv tulajdonosát, aki jelen esetben az Iparművészeti Múzeum és Iskola volt, erre utalhat a háttérben a budapesti Iparművészeti Múzeum épülettömbjének kontúrja. Pap Henrik festőművész, az Iparművészeti Iskola tanára rajzát Morelli Gusztáv, a kor elismert fametszője metszette fába.

Leginkább ez a kaspó idézi meg leginkább a pillangók színes és törékeny valóságát. A Zsolnay-gyárban készült porcelánfajansz, eozinmázas kaspó szélét öt óriás éjjeli pávaszemes lepke fogja közre. Színváltó vörös, lila és barna színek, továbbá árnyalt, valósághű ábrázolás jellemzi ezeket a festett pillangókat, a selymes fényű edénytest egy varázslatos éjszakai hangulatot kelt. Az alkotás feltehetően Kapás Nagy Mihály munkája, a szobrász, keramikus kisebb megszakításokkal a Zsolnay-gyár alkalmazásában állt 1888 és 1942 között. Szecessziós munkáit melankolikus hangvétel és az elmosódó formák gyakorisága jellemzi.