Amikor valakinek egyetlen éjszaka alatt szükséges elhagyni az otthonát, vajon milyen tárgyakat visz magával? Iratokat, ruhát, a lakás berendezési tárgyait? Fontos darabok mind, de ma ennek a „mentésnek” köszönhető, hogy egy csodás tárgyat, egy sokáig lappangó, Josef Hoffmann által tervezett csillárt élőben is megtekinthetünk a Pikler-villa történetét és enteriőrjeit bemutató Egy kis Bécs Budán – Josef Hoffman alkotása: A Pikler-villa című kiállításon június 25-től a Ráth-villában.

A történet a századfordulóról indul. Josef Hoffmann a bécsi szecesszió alapító tagjaként (1897), az Iparművészeti Iskola korai professzoraként (1899) és a Wiener Werkstätte társalapítójaként (1903) döntő hatással volt az osztrák szecesszió stílusára. Ebből az időszakból rengeteg épület, enteriőr, dísztárgy köthető a sokat foglalkoztatott művészhez, aki kitűnő építész, zseniális dizájner és eredményes vállalkozó volt egy személyben. Ahogy a most nyíló kiállítás kurátora, Horányi Éva fogalmazott róla a tárlathoz készült katalógusban: „A 20. század egyik legnagyobb hatású művészegyénisége, aki minden feladatot műalkotásként kezelt.”

Erre bizonyíték az egyetlen idehaza épült, általa tervezett Trombitás utcai Pikler-villa is. Az akkor még nyaralóövezetnek számító területen álló ház építtetője, Pikler Gyula (1864–1937) jogtudós a századelő társadalmi-tudományos életének kiemelkedő alakja volt. Ő bízta meg Josef Hoffmannt, a kitűnő osztrák tervezőt 1906-ban vásárolt budai telkének beépítésével. Mind a villa épülete, mind annak berendezése, a kiegészítőkön át a lakástextilekig Hoffmann elgondolása alapján született meg, mindez a Gesamtkuntswerk, azaz a ház enteriőrjeinek és a benne lévő tárgyainak harmonikus – egymásra épülő összművészeti törekvésének szellemében.

Ennek az organikus egésznek a része volt az az opalin üveg és kristálygolyók kompozíciójára épülő csillár is, amely világítótestként uralta a villa halljának terét és további dekoratív változatai a lakás több helyiségében is megjelennek. Josef Hoffmann a századelőn számos ilyen modellt tervezett, például a brüsszeli Stocklet palotában – amely Hoffman fő művének tekinthető – is megjelentek e karakteres és impozáns világítótestek. Fontos megemlíteni, hogy ebben az időszakban terjedt el a villanyvilágítás, így a ház berendezésében hangsúlyos szerepet kapott a modern, elektromos világítás tervezése is.

Váratlan fordulat, hogy a villa elkészültét követően, egy év után, 1910 őszén Pikler Gyula megvált új házától, új tulajdonosa Weidinger Miksa gabonakereskedő és tőzsdetanácsos lett, aki teljes berendezésével együtt vásárolta meg, és kisebb átalakításokat végeztetett rajta. A Weidinger család – Miksa halálát követően is – még évtizedekig lakta és szerette a házat, megőrizve eredeti állapotát, de az 1952-ben bekövetkezett államosításkor egyetlen éjszaka alatt, mindent hátrahagyva kellett elhagyniuk az otthonukat. Ekkor menekítették ki a szóban forgó csillárt is, amely így hosszú évtizedekig „lappangott” Weidinger Miksa örököseinél.

A függőlámpa most, e kivételes alkalommal látható a Ráth-villa kiállításán, teljes pompájában.