Azt nem lehet pontosan megállapítani, hogy mikor váltak a kutyák az emberek legjobb barátaivá, azt viszont igen, hogy minden a farkasokkal kezdődött. Nagyjából 12-14 ezer évvel ezelőtt a klímaváltozás miatt a farkasok nem jutottak megfelelő mennyiségű zsákmányhoz, így élelem reményében ösztönösen kerültek közelebb az emberekhez. Itt indult az átmenet a vad és a háziasított állatok között, a ma ismert kutyák ezen ősök leszármazottjai.

A már idomított háziállat testtartását tükrözi vissza ez a kerámia- és üveggyűjteményben található levélnehezék, egy farkaskutya ábrázolással. Az állat egy, a gazdája hívószavára váró pozícióban ül, a levélnehezékként használt műtárgy Magyarország első porcelángyárában, a regéci gyárban készült 1838-ban.

Már az ókortól kezdve bizonyítható, hogy kedvenceink nagyobb tiszteletet és odafigyelést kaptak, hiszen tártak fel olyan sírhelyet, amelyben egy kutyára és őt ölelő gazdájára leltek a kutatók. Ebben az időszakban az ebtartás előkelő szokásnak számított, állítólag a kínai császár kutyáinak ápolói, később pedig szolgálói voltak.

Tekintsétek meg ezt a 15. század végén, a spanyol Toledo városában készült csempét, mely egy ónmázas, ún. cuenca technikával készült lap fehér, zöld, sárga és barna mázzal festve. Az ábrázoláson egy futó, nyelvét kiöltő kutya látható, felette zöld madarak repülnek, körben néhány stilizált növény.

A csempe a kor művészi tárgyai közül egy igen figyelemreméltó emlékcsoporthoz tartozik: az itáliai majolikák együtteséhez, mely Hunyadi Mátyás három évtizedes mecénási tevékenységének köszönhetően került udvarába. Az ónmázas itáliai majolika a legnemesebb európai kerámia anyaga volt a 15-16. században, készítésének módját spanyol-mór közvetítéssel ismerhették meg az itáliai fazekasok. Mátyás ifjú felesége, Aragóniai Beatrix már 1476-os házasságkötésük előtt ismerte és kedvelte ezeket a luxustárgyakat.



Európában az állattartás később, a 17-18. században vált népszerűvé a viktoriánusoknak köszönhetően, akik számos kedvelt kutyafajtát honosítottak meg. 1873-ban alapították meg Angliában az Ebtenyésztő Klubot (Kennel Club), amely a mai napig létezik, sőt az ország legnagyobb kutyatartással kapcsolatos adatbázisát működteti.

A következő műtárgyat akár egy kortárs dizájn alkotásnak is nézhetnénk, de meglepő módon 1700 körül készült. A 17. századi erdélyi színes, fúvott, hutakész üvegek egyik legérdekesebb példánya ez a kobaltkék, kutya alakú edény, mely funkcióját tekintve kancsó. Formája erősen hasonlít egyes 17. század eleji német tréfás üvegekére, és ez a tény is arra utal, hogy az erdélyi üvegművességben a muránói mellett érvényesült a német hatás is.



Vannak rendőrkutyák, vakvezetők, életmentők és sorolhatnánk, hogy mennyi mindenre idomíthatóak házőrzőink, de családi kedvencként is számos jótékony és terápiás hatással vannak ránk. Becsüljük meg őket! Búcsúzóul pedig az ötvösgyűjteményből mutatunk egy levélnehezéket, mely a munkácsi vasöntödében készült 1840 körül. A tárgytípus első darabjait a Berlini Királyi Vasöntödében készítették az 1820-as években, Friedrich Riese német szobrász modellje után.