Hogyan reagálnak a múzeumok a XXI. század kihívásaira? Milyen válaszokat adhat egy intézmény az előtte álló gazdasági, társadalmi és kulturális változásokra? Rengeteg kérdés és válasz fogalmazódott meg az ICOM múlt heti konferenciáján, amelynek fő célja az augusztus 24-én, Prágában elfogadott új múzeumi definíció közös értelmezése volt.
A Múzeumok Nemzetközi Tanácsa (International Council of Museums – ICOM) hosszas egyeztetések után, a világ minden tájáról delegált múzeumi szakemberekkel, 126 bizottság részvételével sikeresen határozta meg az új múzeumi definíciót 2022 nyarán, amely szerint „A múzeum a társadalom szolgálatában álló nem profitorientált, állandó intézmény, amely kutatja, gyűjti, megőrzi, értelmezi és kiállítja a tárgyi és szellemi örökséget. A múzeum a nyilvánosság számára nyitott, hozzáférhető és befogadó, elősegíti a sokszínűséget és a fenntarthatóságot. Etikusan, szakszerűen és a közösségek részvételével működik és kommunikál, változatos tapasztalatot nyújtva az oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás terén.”
A közös értelmezésre, a definíció jelentésének sokrétű továbbgondolására az MTA BTK Bölcsészettudományi Kutatóközpont épületében tartott konferencia szolgált, ahol a múzeumi területről felkért tizenhárom előadó értelmezte szavanként, szókapcsolatonként az új fogalmat.
Az előadók között jogászok, múzeumpedagógusok, kommunikációs- és marketing szakemberek, muzeológusok és intézményvezetők keresték meg, majd tárták a közönség elé saját értelmezésüket, mindezt alátámasztva akár intézményüknél, akár nemzetközi terepről megismert vagy megtapasztalt jó gyakorlatokkal.
Az 1946 óta létező nemzetközi ICOM-szervezet 14 ország múzeumi szakembereivel kezdte meg a közös munkát. A közösség először egy „zárt és elit” csoportot jelentett. Az évek múlásával ez az olló egyre nyílt, az 1950-es évek óta minden kontinensről egyre több résztvevő gyűlt össze, hogy megvitassák és megosszák ötleteiket az aktuális szakmai kérdésekről. Az elmúlt évtizedek során a múzeumok szerepe, a benne dolgozók feladatai, a technológia fejlődése, a korszellemhez illeszkedő kihívások is változtak, ezért szükséges többévente felülvizsgálni a korábban már elfogadott múzeum szó meghatározását.
Katona Júlia, az Iparművészeti Múzeum tudományos titkára az „oktatás, a szórakozás, a reflektív gondolkodás és a tudásmegosztás” fogalmait vizsgálta meg.
Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a tudásmegosztás az a fogalom, amely először szerepel a fenti definícióban. Kifejtette, hogy az oktatási terület rendkívül fontos és szervesen kapcsolódik a múzeumhoz. Egyre növekvő elvárás, hogy a Nemzeti alaptantervbe is bekerüljenek a vizuális látásmódot erősítő tartalmak. Ezt például a műtárgyak digitalizálása segíti, így akár otthonról vagy a tanteremből megismerhetőek a művészeti alkotások. Bár a múzeumpedagógia helye elsősorban a múzeum épülete, az előadó egy aktuális példával is illusztrálta a külső helyszínen való megjelenést: az Iparművészeti esetében munkatársaink kimennek az iskolákba, ahol interaktív foglalkozásokat tartanak akár több korcsoportnak.
Véleménye szerint a ‘szórakozás’ szó bevétele a definícióba egyértelműen utal arra, hogy a közönség és a múzeum kapcsolata alapvetően megváltozott, a tekintélyelvű működés megszűnni látszik. Természetesen a szórakozás mértéke nem roncsolhatja a tudományos státuszt, a szakmai hitelességet.
Örömtelinek tartotta, hogy a szakemberek a ‘reflektív gondolkodással’ is számolnak, hisz a kiállítások utalhatnak az aktuális társadalmi, politikai és gazdasági témákra, valamint párbeszédet kezdeményezhetnek a látogatókkal. Az intézmények saját hatásköre, hogy milyen állást foglalnak egy-egy kérdésben.
A ‘tudásmegosztás’ kapcsán – többek között – arról is beszélt, milyen fontos, hogy a múzeumok egyre könnyebben elérhetővé teszik kutatási eredményeiket a nagyközönség számára is.
