Ugrás a tartalomra
Akadálymentesített változat főoldal
Museum of Applied Arts Hangostérkép

Forrás: pim.hu

Nyolcvannál is több kisplasztikát ajándékozott az Iparművészeti Múzeum kerámia- és üveggyűjteményének Heinz Hoever, német gyűjtő. Az apró porcelánok a Munkácsy-díjas Herczeg Klára szobrász- és éremművész harmincas évektől tervezett alkotásai. Vannak köztük hazai porcelángyáraknak, valamint dán, német és osztrák cégeknek tervezettek, köztük a híres Rosenthalnak.

Az 1906-ban született Weiss Klára sokáig festő akart lenni. Bécsben élt, és mivel nem vették fel a festőiskolába, így a volt császári és királyi fegyvertárban lett bronzöntőtanuló. Szülei elváltak, és míg nővére egy pesti kórházban dolgozott, ő édesanyjával az osztrák fővárosban maradt. Egy ott élő román szobrász, Joseph Iosefu figyelt fel a tehetségére.

Mikor 1923-ban húgával és édesanyjával Pestre költözött, szoborkísérleteit meglátta Kisfaludi Strobl Zsigmond, és az „érettségi kort” még el sem érő lányt felvették a Képzőművészeti Főiskolára. Osztálytársai voltak olyan, később nagynevű művészek, mint Vilt Tibor, Kepes György és Schaár Erzsébet. A főiskola után Berlinbe utazott, pénzt akart keresni, egy bronzöntödének dolgozott – mesélte egy interjúban. Ott javasolták neki, menjen el a lipcsei vásárba, ahol az összes porcelángyárossal felvehetné a kapcsolatot. A legismertebb cégeknél jelentkezett, vitte a rajzait és egy-két kisplasztikáját. Mindegyik vásárolt tőle, így kapott megrendelést a bajor porcelánkészítő Rosenthaltól is.

Berlin után Párizsban élt két évig, ahol egy sor finom porcelánszobrot alkotott. A munka mellett mintázást tanult Charles Despiau szobrász magániskolájában. A harmincas évek végéig bejárta Európát, és az akkoriban tervezett munkáit még évtizedekkel később is gyártották. Ezeket a porcelánszobrokat szimplán pénzkereseti lehetőségnek tartotta, és mivel jó szobrász volt, jó munkákat adott ki a kezei közül – mondják róla.

Weiss Klára férjhez ment, akkor cserélte Herczegre a vezetéknevét, bár ez a házasság nem tűnt örökéletűnek. A II. világháború után, az 1950-es évek elejétől kisplasztikákat és monumentális szobrokat alkotott itthon, portrékat, zsánereket, politikai emlékműveket. Pár kisplasztikáját a Herendi Porcelángyár is sokszorosította, a múzeumnak is van egy munkást ábrázoló porcelánja, amely még az ötvenes években került a gyűjteménybe. Az 1960-as évek közepén újra készített modelleket dán porcelángyáraknak is, néhány hetet töltött emiatt Koppenhágában. Az 1960-as évek végétől alkotta az életművében jelentős szerepet játszó érmeit, kisplasztikáit, amelyek irodalmi, zenei, képzőművészeti ihletésűek, valamint mitológiai, bibliai témákat dolgozott fel. Van Gogh szobrának egyik példányát például az amszterdami Van Gogh Múzeumban is bemutatták, amikor egy műgyűjtő a világ minden tájáról összeválogatta a festőművészről készült legkiválóbb alkotásokat.

1982-ben, a 100 éves Rosenthal gyárról szóló kiállításon négy női porcelánfigurára lett figyelmes a német Heinz Hoever gyűjtő. Az évszakokat jelenítették meg. Megragadta a lendületes vonalvezetés, a színek harmóniája. Megjegyezte, hogy ezeket egy Claire Weiss nevű szobrász mintázta, és utánajárt, ki is az alkotó.

8 évvel később, Hannoverben egy antikvitás boltban látott meg egy kis figurát a magyar művésztől. Fel akarta venni vele a kapcsolatot, mert volt pár kérdése. Levelet írt a Magyar Nemzeti Galériának, ahol Herczeg Klára bronzfiguráit őrizték. Megszerezte az akkor 85 éves szobrász telefonszámát, aki még mindig dolgozott, sőt, kilencvenévesen is tele volt tervekkel. Akkoriban, 1996-ban rendezett neki életműkiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeum. Egy évvel később halt meg, és mivel nem volt örököse, 176 művét a PIM képzőművészeti gyűjteményének ajándékozta.

Hoever úr több mint 120 porcelánt gyűjtött a szobrásztól. Készített is a munkákból katalógust, amelyet magánkiadásban, két nyelven adott ki pár példányban. A magyar szöveget Herczeg Klára jó barátnőjének, Dr. Szűts Ildikónak a lánya fordította.

A nyolcvanas éveiben járó Heinz Hoever igyekezett jó helyet keresni a gyűjteményének, mivel azt látta, gyerekeit egyáltalán nem foglalkoztatja. Dr. Szűts Ildikó kötötte össze az Iparművészeti Múzeummal. A gyűjtő felajánlotta a kerámia és üveggyűjtemény vezetőjének: teljesen ingyen átadná kollekciójának ezt a részét. Radványi Diána azt kérte a gáláns ajándékozótól, hadd válogassanak az alkotások között. A múzeum nem monográfiagyűjtő, és mivel rengeteg műtárgyat őriz, az arányokat tartania kell. Hoever úr beleegyezett ebbe, és a muzeológusokra bízta a válogatást, amely bizalomért igazán hálás volt a művészettörténész. 84 szobrot emeltek ki a kollekcióból, az összes magyar vonatkozásút megtartották: a Herendi, a kőbányai Drasche és a Hollóházi Porcelángyárban készülteket, valamint jó párat a külföldiekből.



A német gyűjtő nagyvonalúságát bizonyítja, hogy a szállítást is magára vállalta, valamint elfogadta, hogy a főépület rekonstrukciója miatt nem tudja a múzeum folyamatosan kiállítani a kisplasztikákat. Az online adatbázisba természetesen felkerült mindegyik, amelyre sokan felfigyelnek, használnak: érdeklődők, kutatók és a társmúzeumok.



Az ajándékba kapott műtárgyak több okból is érdekesek – meséli Radványi Diána. Herczeg Klára fiatalon tervezte a porcelángyáraknak ezeket a főként kisgyerek- és nőalakokokat, melyeken gyönyörűen követhető a harmincas évek stílusa, az art deco. Az öltözékek a 30-as évek élethelyzeteit, divatját mutatják be – és ez nemcsak a kerámia-, hanem a textil- és viseletgyűjtemény munkatársainak is hasznos lehet. Kordokumentum és egyben kvalitásos szobrászmunka. Persze ezek nem egyedi szobrok, hanem tipikus szekrénybe való nippek, amelyekből sok-sok példány készült és könnyen elérhető volt bárkinek.



Mindegyik kis figura egy-egy önálló jelenet. Van, ami kicsit negédesebb, mások tanulmányozásra érdemesek. Bemutatják például az akkori szépségideált, a fiúsan vékony nőket – táncosokon, modelleken. De bemutatják a közvéleményt akkoriban legjobban foglalkoztató témákat is, akár az 1936-os berlini olimpia évében tervezett futónőt, akár a Szitakötőtánc címet viselő táncosnő alakját nézzük.



Azért is örül ezeknek a műtárgyaknak a művészettörténész, mert Magyarországon eddig ismeretlenek voltak Herczeg Klára korai kerámiái. Az Iparművészeti Múzeum gyűjtőkörébe tartozó európai porcelángyáraktól ez az időszak kevéssé jól reprezentált, így az ajándék ezért is különösen örömteli volt.

 

Oldal megosztása

Az oldal címe nyomtatáskor:
http://www.imm.hu/hu/news/view/643,Herczeg+Kl%C3%A1ra+ismeretlen+porcel%C3%A1nfigur%C3%A1i