200 éve, 1823. március 3-án született gróf Andrássy Gyula, Oláhpatakon. A 19. századi magyar történelem e jelentős alakját megidéző tárgyak nyomába eredtünk az Iparművészeti Múzeum gyűjteményében. Karizmatikus alakjáról Mikszáth Kálmán író sorai érzékletes jellemzést adnak a Vasárnapi Újság egyik 1906-os számában:
„Andrássy Gyula gróf csúcsa volt a magyar úri nobilitásnak és a magyar szellemnek. Ha Deák Ferencz a magyar paraszt inkarnácziója, azoknak összes bölcsesége egy fejben, Andrássy a magyar úr finomsága, charmeja és szeretetreméltósága desztilált alakban. Nagy úr tudott lenni, anélkül, hogy gőgös legyen, mindenkit megnyert, sőt megigézett, anélkül, hogy leereszkedőnek látszanék. Vonzó előkelőség s valamely megmagyarázhatlan kellem sugárzott ki egész lényéből."
A Gresham-palota déli lépcsőházában látható üvegablak-portré is a magyar történelemben megkerülhetetlen államférfit jeleníti meg. Az 1905-1907 között Quittner Zsigmond és Vágó József tervei alapján, szecessziós stílusban készült épület számos üvegablaka a kétezres évek elején rekonstrukción esett át. A részlegesen megsemmisült lépcsőház üvegfelületeit, így ezt az Andrássy-képmást is Tatár Dóra és Ónodi Béla tervezték újra.
A „szép akasztott” jelzőt Andrássy 1851-ben kapta, mivel 1849-ben emigrált, ekkor már Párizsban tartózkodott, időközben Törökországot is megjárta. Az 1849-ben levert magyar „lázadás" fontos szereplőjeként őt is elítélték, ezen a „listán” többek között Kossuth Lajos, Almásy Pál, Teleki László, Perczel Mór és Szemere Bertalan neve is szerepelt. Az ítéletek mindegyike halálról és teljes vagyonelkobzásról szólt, de mivel a büntetést távollétükben nem tudták végrehajtani, a hatóságok harminchat, az elítéltek nevét fehér írással feltüntető fekete táblát szögeztek az akasztófákra. A párizsi hölgyek hamarosan a “le beau pendu” (szép akasztott) elnevezéssel illették Andrássyt.
Andrássy Gyula aktív tagja lett a magyar emigrációnak, kapcsolatokat épített ki, majd – a többi, 1867 környékén visszatérő politikai szereplővel ellentétben – már az 1850-es évek végén hazaköltözött. A kiegyezést előkészítő tárgyalások egyik vezetője lett, részt vett annak megszövegezésében is, ezt követően 1867 és 1871 között a Magyar Királyság miniszterelnökének nevezték ki. 1871 és 1879 között az Osztrák-Magyar Monarchia külügyminiszteri posztján volt, ebben az időszakban jelentős érdemeket szerzett a dualista államon belül az önálló, modern magyar államszervezet megteremtésében. Már államférfiként ábrázolja Andrássyt ez az 1871-ben, a debreceni Kártyagyár Részvénytársulatnál készült kártyapakli egyik darabja, melynek lapjain más magyar politikusok – például Deák Ferenc és Eötvös József – portréi is láthatók.
