Tudták, hogy nyár végén születik a legtöbb baba? Gyermekgondozáshoz kapcsolódó tárgyaink ezúttal a leendő szülőknek mesélnek az előttük álló gyönyörű, de lehetőleg nem lila ködben megélt hónapokról. Mi most így ünnepeljük a gyereknapot.

Kisplasztika - Gyermekével játszó anya, Ingeborg Plockross Irminger formatervező, Bing & Grondahl porcelángyár (Koppenhága), 1906

Hosszú évek átlaga alapján a nyár közepétől kora őszig tartó időszakban születik a legtöbb baba Magyarországon (engedjék meg az észrevételt: többségünk az év végi ünnepek gyümölcse). Ha hagyatkozhatunk a statisztikákra, e napfényes tavaszvégi, kora nyári hónapokban készül fel a legtöbb kismama arra, hogy a nyilvánvaló fizikai kötelék mellett valamiféle érzelmi kapcsolatot is kialakítson születendő gyerekével (leendő apáknak is ajánlott a rákészülés). Könnyen lehet, már ennek a jele, ha egy kismama úgy simogatja a hasát, mint majdani gyermekét – egy magyar kötődésű svéd keramikus, Ulla Kraitz örökítette meg kivételes hűséggel az itt látható kisplasztikán ezt a mozdulatot. De vajon miben áll a szülőség? Bensőséges mozdulatokban, szakkönyvek bújásában, cuki babacipők gyűjtésében? Fel lehet rá készülni? Tanulható, vagy inkább ösztönösen betöltött szerep?

Kisplasztika - Anyaság szimbólum, Ulla Kraitz, 1977, Svédország

Múzeumunkban a bölcsőtől a porcelánfigurán át az orrszívó porszívóig számtalan, az anyasághoz és a csecsemőgondozáshoz kapcsolódó tárgy található – ezúttal arra keressük a választ, hogy ezek mit mesélnek a leendő szülőknek. Mert függetlenül attól, hogy gondozóként, nevelőként kapcsolódunk a gyerekekhez, vagy mint e kérdésben nem érintettek viseljük el a nyári babakocsis áradatot és a játszóterek zsivaját, a szülőséggel kapcsolatos képzeteinket mindenképpen befolyásolja a tárgyi környezet. A gyermekgondozást megjelenítő alkotások, vagy az e célra készült használati tárgyak egyaránt közvetítenek valamilyen szemléletet – derül ki a kollégáink közreműködésével készült remek válogatásból a Google Arts and Culture felületén. Az anyasággal, az óvó, majd elengedő szülői szereppel kapcsolatos érzéseket márpedig nem könnyű szavakba önteni – kezdjük is ezzel a kérdéssel.

Kisplasztika - Anya gyermekével, Herczeg (Weiss) Klára, Bing & Grondahl porcelángyár (Koppenhága), 1933

A meisseni hatásra divatba jött porcelánfigurákat gyakran mintázták anyáról és gyermekéről – legkevesebb a családot középpontba helyező biedermeier kora óta, s ezek a hol romantikusabb, hol realistább portrék sokat elárulnak az anyaság megítéléséről is. A 18-19. század fordulójáról származó bécsi kisplasztikák és üdvözlőlapok például még egészen idilli képet festettek a gyermekgondozásról, a jól ismert Mária-ábrázolásokra vagy akár meghitt kerti jelenetekre emlékeztethettek. A századelős tárgyak közt kezdenek csak megjelenni gyűjteményünkben azok a naturalisztikusabb figurák, amelyek engedik esetleg gondterheltnek, fáradtnak is tűnni az anyát. Érdemes megnézni Sinkó András Kenyérszelő parasztasszonyát a Zsolnay kínálatából, Herczeg (Weiss) Klára figuráit a dán Bing & Grondahl vagy a német Rosenthal AG gyártásában, illetve az említett, koppenhágai manufaktúra egyik kiemelkedő tervezője, Ingeborg Plockross Irminger nyitóképünkön látható munkáját.

Mintalap - gyerekszoba berendezésének terve, Undi (Springholz) Mariska, 1903, Budapest

Hihetetlenül intim és őszinte pillanatot rögzít a Gyermekével játszó anya. A szoros kötelékre és az elengedésre következtethetünk a jól elkapott mozdulatból, de ha más szögekből vizsgáljuk a szobrot, a szeretet és a türelem mellett valamiféle fásultság, sőt szorongás is kiolvasható az anyaábrázolásból. Ma talán már szégyen nélkül kimondható, hogy a szülőség ennyire sokrétű, akár hullámvasútszerű érzelmi állapotot is jelenthet. A századforduló, e szobor születésének kora azonban még egy másik szemléletváltásról szólt. Ekkor terelődött egyáltalán a kicsik igényeire, a fejlődésükről szóló új elméletekre, tárgyi környezetük fontosságára a figyelem, ahogy az anyák egészsége is egyre inkább számított. A múlt század elején alapították az első vidéki szülészeti klinikákat, bábaképző intézményeket, s a hazai pedagógiai sajtó az 1890-es évektől kezdte publikálni a megfigyeléseken alapuló, új tudományos eredményeket a gyerekek sajátos világáról. A kor neveléselméleti reformjai a századelőn kibontakozó divatos művészeti mozgalmakhoz szorosan kapcsolódva kerültek az érdeklődés homlokterébe, az említett szaksajtó mellett például a Nyugat is rendszeresen foglalkozott nevelési kérdésekkel.

Nádai Pál: Könyv a gyermekről. Budapest, Franklin, 1911, borító: Jaschik Álmos tervező, Galamb József könyvkötő

Ma már különösnek tűnhet, hogy a költő-kritikus Ignotus előszavával jelent meg a művészeti író Nádai Pál itt is látható, nevelési tanácsokat soroló könyve, vagy éppen az, amikor Tóth Árpád elmélkedett az Iparművészeti Múzeumban kiállított gyerekrajzokról az irodalmi folyóiratban. Művelt koponyák vallották már bő száz éve is, hogy a gyereknevelés nem valamiféle velünk született, ösztönös tudás, sokkal inkább tudomány, sőt talán művészet – nem szégyen vitázni róla ma sem. A kisgyerekek változó igényeihez alakítható környezet, a gyerekbútorok, játékok és ruházat tervezése szintén ekkor jött divatba. Különösen a kor életreform-mozgalmaihoz kötődő, a közösségi életmód kialakítására törekvő Gödöllői Művésztelep alkotói, Nagy Sándor és Körösfői Kriesch Aladár, vagy a velük szoros kapcsolatban dolgozó Toroczkai Wigand Ede jeleskedtek a gyerekközpontú környezet kialakításában. „Az öntudatos ember gyerekét nem nevelni kell többé, hanem engedni élni, mint gyermeket” – vallotta Nagy Sándor, vagy ahogy egy a művésztelepről szóló pedagógiai tanulmány idézi: „Mi már nem viseltünk koronát, pajtása, játszótársa lettünk gyermekünknek”.

Műtárgyfotó – etetőszék, Pálinkás Béla tervező, 1903 után, Budapest

Érdekesség, hogy a telep családias légköre tette a kor egyik legjelentősebb, gyerekeknek tervező iparművészévé a hozzájuk csatlakozó, de életmódjukban nem osztozó, emancipált asszonyt, Undi Mariskát is – már 1904-ben díjat nyert egy játékpályázaton, és enteriőrtervei, meseillusztrációi is kiemelkedőek. A fentebb látható gyerekszobája látványtervét ajánlott példaként közölte a Mintalapok, de díjazták hasonló berendezéseit a St. Louis-i Világkiállításokon is. A gyermekekre irányuló figyelem szimbolikus példája még Pálinkás Béla itt látható, a Bútoripari mintalapok füzetében megjelent etetőszéke, amely a ma is ismert formát követi, s egyszerű, faragott díszei mellett főként az ülőke alatti, foltos cicát ábrázoló festéstől válik szerethetővé. Árulkodó a funkciója is: ekkor kapott önálló helyet a kisgyerek a felnőttek asztalánál. Érdemes belegondolni, hogy a szecesszió korának művészközösségei a modernizmust, az ipari korszak „tömeglétét” ellensúlyozandó menekültek a természetbe, s kerestek valami emberközelibb, családközpontú életformát – ezért emelték szimbolikusan és szó szerint is a magasba a gyerekeket.

Konstrukciós játék, Alma Buscher-Siendhoff, 1923, Svájc

A századfordulón kibontakozó, majd a húszas-harmincas években teret nyerő reformpedagógiai irányzatok (ilyen például a máig népszerű Waldorf- és a Montessori-módszer) kezdtek a gyermeki kreativitás és önkifejezés fontos kellékeként tekinteni a játékokra. Ennek a gondolkodásnak a gyümölcse a weimari „Haus Am Horn” modellház gyermekszobájába tervezett konstrukciós „hajóépítő” játék, Alma Siedhoff-Buscher korai munkája. Fa alapanyag, élénk alapszínek és formák, számos variációs lehetőség – máig erről ismerjük fel a hasonló elvű fejlesztő játékokat. Maga a helyszín, a németországi Bauhaus iskola szociális lakásépítési modellprogramjának indult, a moduláris elemekből való építkezés, a modern és költséghatékony anyaghasználat, a szisztematikus, lakótelepszerű településtervezés példája lehetett volna, ám végül az említett egyetlen kísérleti ház valósult meg belőle – tervezői közt találjuk többek közt Breuer Marcellt és Moholy-Nagy Lászlót is. Figyelemre méltó, hogy gyerekszobája volt a nappali után a második legnagyobb, s az egyetlen kertre nyíló helyisége az épületeknek – a gyerekek cseperedését követő többfunkciós bútorokkal berendezve. Ebben a környezetben képzeljük el a fejlesztő játékok egyik őspéldányát.

Cumisüveg, Kertészfi Ágnes, Fülöp Ilona, 1985, Nagykanizsa

Technológiai kísérleteknek és ipari fejlesztéseknek köszönhetünk számos további kelléket is a babaápolásban, mint például a cumisüveg, a babakozmetikumok vagy éppen a rettegett orrszívó porszívó. 1980-ban formatervezési díjat érdemelt Nagy Alexandra markáns alapszínekkel és geometriai alapformákkal operáló, lekerekített élekkel rendelkező, babakézbe fogható csomagolásterve, amelyet a Fabulon babakozmetikumoknak készített – eredetileg egymásba pattintható gyerekjátékként is funkcionáltak volna a flakonok. Díjazták Kertészfi Ágnes üvegművész a Nagykanizsai Üveggyárnak tervezett, cumisüveget is tartalmazó, 1985-ös gyermeketető készletét, amely a ma már alapfeltételnek számító sterilizálhatóságával, a praktikus és megbízható használatot lehetővé tévő formáival érdemelt ki elismerést.

Elektromos orrszívó - Nosiboo Pro, Co&Co Designcommunication, 2014, Pécs

Az orvoslás, a reformpedagógia és az iparművészet évszázados eredménye tehát, hogy biztonságos, támogató, fejlesztő környezetbe érkezhetnek az újszülöttek idén nyáron is. Az már más kérdés, hogy a közösségi életforma, a művészeti nevelés vagy a szociális biztonság például, amely babás tárgyaink alkotóit eredetileg motiválta, nem maradtak meg alapfeltételként a szülőknek. Mert mit is jelentenek az átvirrasztott éjszakák, a gyerekszobává változó teljes lakások, az elvesztett magánélet az egyre inkább magukra maradó szülőknek? Azt már Szily László – leendő apáknak szóló – alapműve, a Kitolás óta tudjuk, hogy az illúziómentesség és a humor legalább olyan alapfeltételei a szülőségnek, mint a türelem és a szeretet. Ha egyetlen tárgyat kellene választanunk gyűjteményünkből, amely ezt az alapvetően gyönyörű, de lehetőleg nem lila ködben megélt korszakot jelképezheti, az feltétlenül az itt látható, magyar fejlesztésű, Red Dot-díjjal és a Német Dizájndíjjal is kitüntetett, barátságos mackóra formált orrszívó porszívó kell, hogy legyen.

Barátkozzanak galériánk segítségével is az új életükkel!