„Eddig egyetlen formatervező sem oldotta meg az ismételten felhasználható kockacukor problémáját. Íme, itt van! És illik hozzá a vízben oldódó cukorfogó” – olvashatóak Dr. Heinz Hirdina német designteoretikus és publicista lelkes, ironikus sorai a német Karigrafie című folyóiratban. És hogy mi lehetett az a tárgyválogatás, amely a szakember érdeklődését felkeltette? Az 1984-es, berlini “Plastikaturen” című tárlat, amely a német formatervezést mutatta be a karikatúra eszközeivel. Ebből széles válogatást láthatott pár hónappal később a magyar közönség is az Iparművészeti Múzeumban. Erről mesélünk ma.
1982 végén az NDK Ipari Formatervezési Hivatala ‘tárgy-karikatúra’ pályázatot hirdetett. Olyan objekteket vártak, amelyek a karikatúra eszközeivel ipari termékeken fejezik ki a mesterséges környezethez fűződő egyéni és társadalmi viszonyt. Ötletekben nem volt hiány… a közel 80 terméket illetve termékcsoportot bemutató kiállítás furfangos, a hagyományos keretekből kibillentő műveket vonultatott fel. A jellemzően 35 év alatti alkotók többsége korábban már elnyerte Designförderpreis-t, amely az AIF (Amt für industrielle Formgestaltung) által a fiatal tervezők számára alapított díj volt.
Az Iparművészeti Múzeum közönsége tehát a DESIGN - Fiatal formatervezők az NDK-ból című kiállításba rendezve tekinthette meg a keletnémet főiskolai hallgatók és fiatal ipari formatervezők által alkotott objekteket. Maga a budapesti tárlat nem volt apropó nélküli, hiszen az NDK kultúra napjai rendezvénysorozat ekkor (1984. november 27. – december 4.) zajlott a fővárosban, ennek részeként a német iparművészet és formatervezés legjavát hozták el hazánkba.
Ahogy Hirdina a formatervezők munkáiról szóló írásában olvasható: „a tervezők jelentős sikereket értek el az egyhangúság elleni küzdelemben, a tárgyak változatosságot, könnyed hozzáállást tükröznek. A megbízók, az NDK Ipari Formatervezési Hivatal munkatársai nem fékezték a kreativitást szabványokkal vagy anyagfelhasználási normákkal, az alkotók szabadon szárnyalhattak elképzeléseikkel.”
És hogy a magyar közönséget mivel lepte meg a berlini formatervezők tárlata? Az örökösen egyforma evőeszközök helyett izgalmas, kacskaringós villakészletet vagy újragondolt svájci bicskát láthattak, amely végre kiegészült egy bármilyen körülmények között használható fogkefével, de figyelemreméltó objekt volt a szögekkel kivert dugóhúzó is. Emellett a rendkívül mutatós, de ülésre alkalmatlan székek mellett olyan fekete éjjeliszekrény-lámpa is szerepelt, amelyen, ha megnyomjuk a kapcsolót – meglepő módon – nem történik semmi sem. A művész az éjszaka természetes sötétjét a lámpa természetes sötétjével társította.
