A ceglédi születésű Pálinkás Béla (1880 - 1957) munkáin érződik a vidék szeretete, az alföldi tájhoz fűződő kapcsolata. A kiváló rajztudású tervező – aki 1898-tól a Mintarajziskola művésznövendéke volt – 1902-ben megnyerte az Iparművészeti Társulat képeslevelezőlap-pályázatát. A társulat ez alkalomból több falusi életképét is megvásárolta, amely „A Hortobágyról”, a „Vacsora a Hortobágyon ”, a „Falusi vasárnap” és a „Falu végén” címen ismert.

Gyűjteményünkben találhatóak Pálinkás hasonló tematikában tervezett keménycserép alkotásai is, amelyek Fischer Emil kerámiagyárában készültek az 1900-as évek elején. Az iparművész ekkoriban számos dekorációt tervezett Fischeréknek, az együttműködésükből született tárgyakról leolvasható a nemzeti témák iránti érdeklődés és a legfrissebb képzőművészeti irányzatok hatása is. Első bemutatkozásuk az Iparművészeti Társulat 1903. évi karácsonyi tárlatán aratott nagy sikert, s ezt követően számos készletet, használati- és dísztárgyat készítettek hasonló dekorációval.

1904-ben, a St. Louis-i Világkiállításon – mint „kollaborátor” – az iparművészeti osztályban bronzérmet nyert. Ugyanebben az évben szerepelt a miskolci, 1907-ban a pécsi iparművészeti kiállításon, ahol állami ezüstérmet kapott.

A múzeum kerámiagyűjteményből, Pálinkás alkotásai közül kiválasztottunk két nyárral kapcsolatos műtárgyat. Az 1903-ban készült díszdoboz fedelén aratási jelenet a füstöt eregető gőzcséplőgép körül szorgoskodó alakokkal. 

A másik tárgyat, egy bográcsot 1905-ben készítette: rajta két juhász, aki a lemenő nap fényében vacsorázgat és pipázgat. Ebből azonban senki sem falatozott, mert díszedényként funkcionált.