Nemcsak egyéjszakás kalandra hív záróra után a 165 éves Gerbeaud kávéház, hanem egy egész születésnapi hétvégére október 13-15. között. Történetek, emlékek, titkok és pompás sütemények, borok várnak a nosztalgiázókra, valamint az Iparművészeti Múzeum minikiállítása a híres kávéház, a Kugler-Gerbeaud csomagolásaiból.

A két újító cukrász, Kugler Henrik és Émile Gerbeaud neve kötődik legerősebben a Gerbeaud Kávéházhoz. Kuglernek tulajdonítják a mignon nevű aprósütemény magyarországi meghonosítását, Gerbeaud-nak pedig a macskanyelv, a konyakmeggy, a csokoládés drazsé megjelenését. Sőt, nála lehetett először kapni vaj- és párizsi krémmel töltött süteményeket.

Kugler Henrik 1858-ban alapította a cukrászatát Pesten. A korszak legismertebb cukrászává vált a fővárosban, aki 1869-ban elnyerte a „Magyar királyi udvari szállító” címet, 1873-ban megkapta a Koronás Arany Érdemkeresztet, és fontos pozíciókat töltött be szakmai szervezetekben. 1870-ben költöztette a finomabbnál finomabb teasüteményeit, bonbonjait, cukorkáit, mignonjait, tortáit a mai Vörösmarty térre (akkoriban Gizella térre), amelyeket nála csomagolták először papírtálcára a fővárosban. A legfinomabb fagylaltot kínálta Pesten, és állítólag senki sem tudott olyan kitűnő fűszerkeveréket készíteni az omlóstésztához, mint ő. Tehetséggel keverte például a kínai fahéjat, a szegfűszeget, az őrölt keserűmandulát, a zöld narancs reszelt héját, az afrikai szerecsendiót, a kardamomot és a mexikói vaníliát.

Mivel nem született utódja, keresett magának családon kívül. (Hogy miért nem a szintén cukrász fivérére vagy unokaöccsére hagyta, arról nem szól a legenda.) Ajánlással akadt a svájci Émile Gerbeaudra, aki 1884-ben Budapestre is költözött feleségével és öt gyerekével. Hamarosan Kugler át is adta neki az üzletet, egy ideig azonban benne maradt a bizniszben. Két évtizeddel később, 1905-ben, 75 éves korában hunyt el. Halála alkalmából följegyezték a lapok, hogy Petőfi és Jókai neve mellett ő volt az egyetlen magyar ember, aki világhírűvé vált – írta a Magyar Ipar című újság.

Mindig is sikk volt a Gizella téri cukrászdába járni, megfordultak itt uralkodócsaládok, arisztokraták, politikusok, gazdag üzletemberek és a nagypolgárság tagjai. Olyan hírességeket látott vendégül, mint Roosevelt amerikai elnök, Ferenc József magyar király, a lengyel származású, Amerikában élő színésznő, Pola Negri, valamint Waldemar Psylander, a némafilmek sztárja.

Gerbeaud Emil az 1896-os millenniumi kiállításon saját pavilont bérelt magának. A Royal Gerbeaud Pavillon még évekkel később is kerthelyiséges vendéglőjeként működött a Városligetben – tavasztól őszig. A kiállításon végzett tevékenységéért a Ferenc József-rend kitüntetését kapta. Az 1898-as brüsszeli és az 1900. évi párizsi világkiállítás zsűrijének tagjává is megválasztották, utóbbi után pedig a francia Becsületrenddel tüntették ki.

Gerbeaud „kínosan” ügyelt a minőségre, üzleti sikereinek köszönhetően a dolgozók létszámát is megemelte. Neves iparművészek által tervezett csomagolóanyagokat és díszdobozokat használt.
Az 1900-as évek elején Gerbeaud több telephellyel rendelkezett Budapesten, csokoládégyárat üzemeltetett. 1908-tól Kugler Henrik utóda Gerbeaud Részvénytársaságként működött. Következő évben a cukrász-üzletember megvásárolta a fiumei csokoládégyárat is, sőt a kedvelt tengerparti üdülővárosban, Abbáziában is nyitott cukrászdát. A sikernek az I. világháború vetett véget. Az áru- és nyersanyaghiány, valamint Fiume Magyarországtól való különválása a fiumei helyszín felszámolását hozta. A cég megmenekült, de a gazdasági racionalizálás elkerülhetetlenné vált. A gyárakat a Dohány utcai telephelyre telepítették 1919-ben. Ugyanebben az évben Gerbeaud Emil súlyosan megbetegedett, és november 8-án elhunyt. Felesége, Ramseyer Eszter mindenben segítette a vállalkozást, az alkalmazottak betanítását, ügyeik intézését is vállalta. Sőt, folytatta az üzletet férje halála után is.

A kávéházban dolgozó kisasszonyok egyedi nyelvet használtak, amelyet óbrezsnek hívtak, és mint az elnevezés is mutatja, használói visszafelé beszéltek, hogy a vendég ne értse. Egyeseket úgy emlegettek: „név akroszob”, másokat „sonics lataif”-ként dicsértek. A desszertről meg néhanap azt állították: „gerö nyémetüs”.
A Gerbeaud-t 1948-ban államosították, a névhasználatot megvonta tőle a család, így Vörösmartynak keresztelték át. 1984-től azonban újra megkapta a Gerbeaud-feliratot, amely azóta is díszíti a cukrászda homlokzatát.

A négyemeletes épületet 1995-ben vásárolta meg Erwin Müller üzletember. 2004-ben a Gerbeaud Gasztronómia Kft. vette át a vezetését.

A 160. születésnapjára készült a Gerbeaud 160 elnevezésű torta, amelyhez a franciaországi Cacao Barry csokoládélaborban személyesen, az ottani mesterekkel együttműködve készítette el a cukrászat az Or Noir 1858 elnevezésű, 71,9%-os kakaótartalmú csokoládét.

A mostani 165 éves jubileumon egész hétvégén át ünnepel a kávéház. A programban szerepel az Iparművészeti Múzeum minikiállítása is, amelyet Lovay Zsuzsanna művészettörténész, a bútorgyűjtemény vezetője állított össze. Ő volt a kurátora 1988-ban a Séta a Koronaherceg utcában – Kereskedelmi csomagolások a biedermeiertől a szecesszióig című kiállításnak is az Iparművészeti Múzeumban. Az akkori katalógusfüzetben arról írt: a hagyományos cukrászdákban és édességboltokban a papírcsipkére ültetett sütemények között káprázatos, színes, aranyozott díszdobozok töltötték meg a polcokat. A dobozok, tokok anyaga különféle volt: fából, szalmából, kartonból vagy bádogból készültek, külső díszbevonatuk pedig lehetett színesen nyomott papír vagy bádog, aranyozott bőr, gyöngyház vagy teknőc borítás, hímzett textil, csont- vagy fémberakás, színezett nyomat, illetve a gyöngyhímzés különböző változatai. Az új század hajnalán azonban teret hódított a szecesszió, és ekkor érkezett el a Gerbeaud-csomagolások virágkora is.

 

A minikiállításon bemutatunk jó pár gyönyörű csomagolást, amely csak az ünnepség idején látható. Ámulhatunk a gyönyörű édességdobozokon (kartonból, fából vagy bádogból készültek) és a bonbon-kosarakon. A nagyméretű papírmasé tojásokat is közelről megnézhetjük, van köztük olyan, amelynek bélése szalmából fonott, kívül színesen papagájmintás papírral bevont, sőt olyan is, amely kívül atlaszselyem borítású, festett, domborított állatfigurákkal. Színesek, szépek, csábítóak, Kugler és Gerbaud időszakából.

A korszak jellegzetes tárgykultúráját az érdeklődők alaposan megismerhetik az Iparművészeti Múzeum Ráth-villájában, A mi szecessziónk című kiállításon, amely csak hét metrómegállóra (Bajza utcai megálló) van a Vörösmarty térről.