250 éve a műtárgypiac meghatározó szereplőjeként jubileumi kiállítással ünnepel a BÁV Zrt. Az Iparművészeti Múzeummal, a Szépművészeti Múzeum - Magyar Nemzeti Galériával és a Hadtörténeti Múzeummal közösen szervezett esemény azokra a kiemelkedő műtárgyakra irányítja a figyelmet, amelyek a BÁV révén kerültek a közgyűjteményekbe. A cég mintegy 3000 alkotást – köztük számos védett, a magyar kultúra számára kiemelten fontos művet – segített magyar múzeumi gyűjteményekbe. Erről a gazdag anyagról ad átfogó képet az a tárlat, amely október 19-től látható a BÁV ART Aukciósház és Galéria Szent István körúti üzletében.
A kiállítás előkészítését hosszas kutatómunka előzte meg: a fent említett intézmények muzeológusai összeállítottak egy listát azokról a műtárgyakról, amelyek a BÁV és jogelődjei (Postatakarékpénztár és Árverési Csarnok) közreműködésével kerültek kollekciójukba. A stílusosan 250 műtárgyat felvonultató kiállításra az Iparművészeti Múzeum megközelítőleg kilencven objektet kölcsönöz. Most pár olyan alkotást szeretnénk felvillantani, amelyek az ötvös-, a bútor-, a textil- és viselet, valamint a kerámia- és üveggyűjteményből kerülnek a kiállításba.
Ilyen például az Iparművészeti Múzeum ötvösgyűjteményének egyik mutatós darabja, egy levesestál, amely 1791-ben, egy bécsi ötvösműhelyben készült a reprezentatív étkészlet többi részével együtt – minden bizonnyal főúri megrendelésre. A 72 darabból álló étkészlet 1912-ben gróf Teleki Ádám (1867–1918) marosújvári gyűjteményében kapott helyet, majd örökösei 1931-ben az Ernst Múzeumban, két évvel később pedig a Magyar Királyi Postatakarékpénztár Árverési Csarnokában aukcióra bocsátották. Azóta a levesestálon kívül csak a készlet egyes darabjai kerültek elő – érdekes módon különböző években és különböző tulajdonosoktól –, amelyeket ahogy tehette, meg is vásárolt a múzeum. A tekintélyes méretű és súlyú levesestál négy különálló darabból áll: talapzat, tál, melegítő és fedél. Az étkészlet darabjait a korai klasszicizmus jellegzetes közép-európai motívumkincsével díszítették: oldalukon applikált puttós, állatfigurás, gyümölcs-indás fríz, peremükön gyöngysor, fedelükön levéldíszből kinövő plasztikus virágcsokor.
Ez a skót terriert ábrázoló vérvörös kisplasztika a The Royal Doulton Co. terméke. Az 1815-ben alapított angol vállalat kerámia lakberendezési kiegészítőiről vált ismertté. Az üzlet gerincét kezdettől fogva a használati tárgyak széles választéka képezte, főként kőedények, tartókorsók, később ez bővült lefolyócsövekkel, mosdókkal, vízszűrőkkel és más műszaki kerámiákkal. 1882-ben a cég megvásárolt egy burslemi gyárat, amelyet elsősorban csontporcelán asztali edények és dísztárgyak gyártására szántak, ezután színesedett a termékpaletta asztali edényekkel és figurákkal. Ennek szép példája ez a skót vidékhez köthető kutyafigura is.
Ma a Royal Doulton elsősorban asztali edényeket és figurákat gyárt, de főzőedényeket, üvegárukat és egyéb otthoni kiegészítőket, például ágyneműt, függönyöket és világítóeszközöket is.
Az Iparművészeti Múzeum textil- és viseletgyűjteményéből – többek között – egy 1900-ban, feltehetően Bécsben készült legyezőt is kiválasztottak. A hűsítő kiegészítő tizennégy darab teknőcutánzatú, celluloidküllőre applikált fehér és zöld madártollal készült. A századforduló ünnepi viseleteinek elmaradhatatlan kellékeként számontartott legyezők nagy számban találhatóak ma is gyűjteményünkben. Bárki elmerülhet az erről készített online tematikus válogatásban.
Múzeumunk gyűjteményéből közel 15 bútordarab látható majd a kiállításon: a velencei reneszánsz ládikától a rokokó széken át, Kozma Lajos egyik legfontosabb, korai, az általa 1913-ban alapított Budapesti Műhelyben készült reprezentatív válogatás kalauzolja majd a látogatót több évszázad stíluskorszakát is lefedve.
A feltehetően 1830 körül készült konzolasztal az újabb kutatások szerint a híres és nagy hatású német építész, Karl Friedrich Schinkel terve nyomán készült Berlinben és eredetileg Löbichau-i kastély berendezéséhez tartozott. Feltehetően a berlini Rudolph Lepke aukciósház 1907. évi aukciójáról kerülhetett a Hatvany-gyűjteménybe, majd 1975-ben a BÁV Tűzoltó utcai üzletéből vásárolta meg az Iparművészeti Múzeum.
