Talán maga a gyártó sem gondolta volna, hogy ez a kicsi, piros, hétköznapi használatra szánt női lakktáska – amely az 1960-70-es évek környékén készült feltehetően a Rákospalotai Bőr- és Műanyagfeldolgozó Vállalat termékeként –, közel 50 évvel a gyártását követően ismét reflektorfénybe kerül. Történhetett ez úgy, hogy az orosz-kalmük származású designer, Buliash Todaeva a Körforgásban című kiállítás-sorozat résztvevőjeként három tárgyat – köztük ezt a lakktáskát – választotta ki, hogy abból inspirálódva egy új, saját tervezésű designtárgyat hozzon létre. A végeredmény egy táskakollekció, amely most a Ráth-villa időszaki termében látható.

„Az Iparművészeti Múzeum új kiállításának előkészítése során számos olyan véletlenszerű egybeesésnek voltunk tanúi, amin mi is meglepődtünk, és pont ezek az összefonódások, amelyek rengeteg plusz-jelentéstartalmat adnak az egész projekt történetéhez” – meséli a kiállítás előkészítéséhez tartozó kutatási folyamatról Dr. Horváth Judit kurátor. Az egyik ilyen koincidencia az volt, hogy mind a három tárgy (ez a piros lakktáska és Szilvássy István Kentaur bútorcsaládjának két darabja) valamilyen közvetett kapcsolatban állt az egykori Szovjetunióval, amelynek egyik utódállamából, Oroszországból származik Buliash Todaeva designer. A tárgyak kiválasztásakor ez a kapcsolat még nem volt egyértelmű, de ahogy elindult a műtárgyak történetének felgöngyölítése, egyre nyilvánvalóbbá vált a sok közös pont.

A piros táska történetét felgöngyölítő, egyfajta nyomozásnak is beillő kutatás során jutott el a kurátor a rákospalotai üzemhez, amely már az 1960-as évektől műbőr táskák gyártására szakosodott, az alapanyagot a győri Graboplasttól szerezte be. Ahogy a Körforgásban: Buliash Todaeva kiállításhoz készült katalógusban is olvasható: „az üzem összes termelésének 1973-ban már csaknem 70 százalékát az igényes bőrdíszmű tette ki, fő megrendelővé a Szovjetunió vált.” A termékek iránt olyan nagy volt a kereslet, hogy a főváros mellett a hazai vidéki városokban – Zalaegerszegen, Sárváron, Marcaliban – is sorra nyíltak az üzemek - olvasható Rokob Tibor Egy mintaüzem emlékei: a palotai bőrdíszmű gyártás múltja és jelene című írásában.

A gyárban dolgozó tervezők évente 300 típustervet készítettek, amelyet a kereskedők a szovjet piacra vittek. Külön „fejezetet” érdemel az ottani értékesítés: a magyar szövetkezetek által gyártott táskákból összeállt, több száz darabos kollekciót ugyanis egy ún. tárgyalócsoport vitte Moszkvába. A hazai tervezők számára világossá vált, hogy mi népszerű az orosz piacon: legyen mutatós, belső zsebes, készüljön rá elég kéder (kettéhajtott bőrcsík, amely a fordított varrást még erősebbé teszi). A 60-as években egyre nagyobb keletje lett a lakk PVC- és viniltáskáknak, és a formailag nagyon praktikus doboztáskáknak is – ilyen cikkünk főszereplője.

Ez a kiegészítő élénkpiros színével, csillogó, lakkozott felületével biztosan felhívta a figyelmet viselőjére. Buliash Todaeva a piros lakktáska által inspirált darabot készített, osztott belső térrel. Az izgalmas anyagválasztással pedig egy igazi XXI. századi objekt került az Iparművészeti Múzeum kortárs design gyűjteményébe. Az ihletet adó tárgyakat és az orosz designer által készített új kollekciót, valamint a kutatómunka további érdekes szálait a Ráth György-villa időszaki kiállítóterében ismerhetik meg látogatóink.